Huszonkét évvel ezelőtt, 1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona – Viktor Silov altábornagy – Magyarország területét. A hétköznapokban állandósult megélhetési gondokkal küzdő átlagember hajlamos nyeglén túllendülni ezen a szimbolikus aktuson, pedig az „ideiglenes megszállás” fél évszázadának szakadt vége. Kikerült a hétköznapi magyar életérzésből a külső megszállás életet fenyegető, majd elhomályosuló, nyomasztó tudata. Néhány évre rá mindennapi sokként jelentkezett a munkanélküliség, melyet kiegészítettek az eladósodás egyéb társadalmi következményei.

Az aktuális csongrádi önkormányzati vezetők az elmúlt két évtizedben legalább három grandiózus fürdőfejlesztési koncepciót álmodtak meg, s azokat jó pénzért meg is terveztették. Tették mindezt több százmillió forintos ráfordítással, amiből a városban már egy tűrhető színvonalú (sport)uszoda is jól működhetne. Sajnálatos, hogy minden fejlesztési koncepció kimerült a „mi majd munkahelyet teremtünk az idegenforgalom fellendítésével” szöveggel. Természetesen a taktikusabb városvezetők már az ígéretekhez a kampányban (halkan) azt is hozzátették: ha mégsem lesz új fürdő, építünk pár méterrel több járdát, mint az elődünk! Nos, a jelzésértékű járdaépítés már megint elkezdődött.

Sokszor jelennek meg közlemények, melyek világvége-hangulatot, már-már félelmet, pánikot gerjesztenek bennünk. Nem árt tudni, hogy az amerikai nemzeti űrkutatási központ a honlapján közzétett állásfoglalásban bő egy évvel ezelőtt egyértelműen kijelentette, hogy 2012. december 21-én a Földet és élővilágát semmilyen veszély nem fenyegeti. A keringett (ál)híreknek nem volt tudományos alapjuk. A katasztrófafilmekkel ellentétben még aszteroida-becsapódásra sem számíthattunk, mert csupán két meteor közelítette meg a Földet, de még látható távolságban sem voltak a Földtől. Ettől függetlenül nem árt, ha tisztázunk néhány fogalmat.

Az európai keresztény kultúrkör a magántulajdon feltétlen tiszteletére épül – persze a kollektív tulajdonformák elismerése mellett -, feltéve, ha az egyéni javak gyarapodása nem sérti a közösség érdekeit, konkrétabban fogalmazva: ha az egyéni érdek gyarapodása nem eredményezi más ember(ek) abszolút veszteségét, vagyis nem mások kárán jön létre. A tizenkilencedik századi ipari forradalom után kialakuló kapitalizmus – a társadalmi különbségek növekedése mellett – a tőketulajdonos struktúrák oldalán óriási tőkekoncentrációt hozott létre. Az első világháború előtt lehetőség nyílott a pénzügyi globalizációra. Táptalaja alakult ki azoknak a szocialista eszmekörhöz tartozó elképzeléseknek, miszerint a modern társadalmak minden gondja a tőke természetében keresendő, mely – megzabolázatlan jószágként – felülkerekedik emberi birtokosain, és romlásba dönti a társadalmat.

A globális klímaváltozás szorosan összekapcsolódik a társadalmi változásokkal, az emberek életkörülményeivel, valamint az egyén biztonságérzetével. A Gallup International Institute 2005-ben publikált vizsgálati eredményei szerint a közép- és kelet-európai – köztük kiemelten a magyar – társadalmi érdeklődés jóval kisebb e kérdéskörben, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a megkérdezettek hetven százaléka komoly problémának tartja a klímaváltozást. Hazánk népességének közel hetven százaléka városlakó, nem véletlen, hogy a szakirodalomban a huszonegyedik századot a „város évszázadának” is nevezik. Az Alföldön számos válságtérség keletkezett, melyek része Csongrád is.

A gazdaságfejlődésünk útja – a nyugat-európai országok gazdaságfejlődéséhez viszonyítva – érdekesen alakul. Míg a tehetős államok gazdaságfejlődésének ábrázolása akár több száz éve hullámzó, de szinte folyamatosan emelkedő képet mutat, addig hazánké spirális pályán halad, s időről-időre visszatér a spirál egy alacsonyabb szintjére. Olyan, mint amikor a bakelitlemezen egy karcolás, vagy kosz megakadályozza az olvasófej előrejutását.

„A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.” Vörösmarty Mihály e gondolatát jelmondattá választva indultak útnak június 3-án a Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola, a Csongrádi Oktatási Központ Tagintézménye 7/F. osztályos diákjai, hogy háromnapos kirándulás keretében felfedezzék Bihar megye irodalmi, történelmi, természeti értékeit.

Immár ki kell mondani, hogy az éghajlatváltozás közvetlenül befolyásolja a jövőnket. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, viszonylag rövid időn belül számíthatunk a globális felmelegedésből adódó hirtelen és radikális változásokra. A Szaharában a sivatag zsugorodni kezdett, s e folyamat akár még azt is eredményezheti, hogy a növekvő csapadékmennyiség hatására az eddig művelésre alkalmatlan talaj termékennyé válik. Ám a lokális, helyi pozitívum mégis globális negatívummal párosul. A jelenlegi sivatagi szélviharok port szállítanak az Atlanti-óceán fölé, s a messziről érkezett szaharai homoknak a tápláléklánc fenntartásában nagy szerepe van. Ha ez megszűnik, a táplálkozási lánc felborulhat, valamint a homokviharok, hurrikánok kialakulását akadályozó szerepe is megszűnik.

Az első világháborús részvétellel párhuzamosan széthulló Osztrák-Magyar Monarchia sorsát a trianoni békediktátum végleg megpecsételte. Az ország megcsonkításával záruló területrendezés bekövetkezésének külső és belső okai egyaránt voltak. A történetkutatók ezek között a nemzetiségi kérdés nem kellően hatékony kezelését, a Monarchiát körülvevő irredenta kisnemzetek államainak a birodalmi kereteken belül élő testvéreik kiszakítására irányuló törekvéseit és ezáltal annak felszámolása árán önálló állam létrehozását, a birodalmon belüli bomlasztó nemzetiségi törekvéseket, a Monarchia első világháborús vereségét és a dualista államrendszer reformképtelenségét említik. A legújabb kutatások és megközelítések – elfogadva az iménti okokat is – kibővítik ezt még néhánnyal. Így a nemzeti liberális államépítéssel és a magyar társadalom életében fontos szerepet játszó értékrendi alapokkal szemben ható tendenciákat emeli ki, mint például a radikális szabadkőművesség hazai és nemzetközi törekvéseinek a nagyhatalmi politikába is történő beszüremkedését és bizonyos elképzelések érvényesülését.

A szervilizmus jelentése: szolgalelkű, alázatos, a felsőség kegyét kereső, hajbókoló, alázatosan beletörődő, hízelkedő, talpnyaló. Mivel nyelvünk rendkívül gazdag a rokon értelműségben, kiegészíthetjük még a sort az olyan szinonimákkal, mint csúszó-mászó, tányérnyaló, potyázó, élősködő. Eredete a latin servus (szolga, rabszolga) szó. Rokona a szervusz köszönésnek, voltaképp a servus humillimus domini (legalázatosabb szolgája az úrnak) formulából rövidült. Történetében ebből ered a régi „alázatos szolgája”, illetve „alászolgája” köszönés is.