VOLT egyszer egy rádió. Önkormányzati médiumként sugárzott egy búskomor novemberi napig. A stáb tizenöt esztendei munka után éjféltájt végleg elköszönt a hallgatóktól. Arról, hogy a rádiósok jól végezték-e a dolgukat, avagy sem, megoszlanak a vélemények. Ám az a tény, hogy a műsor helyből szólt, helyi emberekről helyi embereknek, a médium sokak szívét megdobogtatta. Persze voltak fanyalgók, akik nem tudtak kibékülni a műsorszerkesztéssel, ők a stúdióvezetőre orroltak, azt javasolták neki, hogy a stúdióban ne szólaljon meg, és lehetőleg ne nyúljon semmihez. És voltak emberek, akik már csak akkor vették észre a rádió hiányát, amikor végleg elhallgatott. Él körünkben egy közmondás, miszerint „a fejétől bűzlik a hal”. E rádió esetében mindez nagyon is helytálló. Igaz. Alábbi történetünk a stúdióvezetőt mutatja, görbe tükörben. A vezetőt, aki mindenképpen felelős a dolgok ilyetén való alakulásáért: nem adta le időben a frekvenciaengedélyt. Saját bevallása szerint félórát késett. Pontatlansága azt eredményezte, hogy a rádiót kizárták a pályázatból. Ő maga egy sajtótájékoztatón elismerte, hogy hibázott. Felelőtlenségével akkor az adáskörzet tájékoztatási rendszerén ejtett CSORBÁT.

Azon az éjjelen tíz rádiós kolléga búcsúzott el a hoppon maradt hallgatóktól. A stúdióvezető még erre sem volt képes! Munkáltatója, az önkormányzat jóformán semmit nem lépett az ügyben. S ő még ma is a helyi médiában tevékenykedik.

RIPORTER (belép az istállóba, jó hangosan köszön) Szép jó napot kívánok! A helyi rádiótól jöttem. (A nagy zaj miatt megismétli) A rádiótól keresem Miska bácsit.

MIHÁLY GAZDA (lentebb csavarja a rádió gombját, bólint egy nagyot, szép lassan végigméri a vendéget) Osztán miért?

RIPORTER Van nekünk egy állandó műsorunk, az Utcazaj. Ezt a címet adtuk neki, mert végül is azokról az emberekről szólna, akiket az utcán megszólaltatunk. Nem rossz a műsor, nekem elhiheti. Ügyesen összehoztam a dolgot. A kolléganőim azt mondják, hogy ők találták ki, de most szerényen megsúgom magának, hogy az én ötletem volt az egész. Az enyém, az ügyvezető igazgatóé, aki stúdióvezető és a helyi hetilap főszerkesztője is egy személyben.

MIHÁLY GAZDA (csodálkozva) Hűha! Van ám titulusa a szerkesztő úrnak. Nem szokta néha összekavarni a feladatokat, hogy mikor mit csinál?

RIPORTER Nem. Beosztás kérdése az egész. De min csodálkozik, Miska bácsi, megdolgoztam én azért, hogy ilyen magasra jutottam.

MIHÁLY GAZDA Mege? Aszongya. (Kihívóan mozgatja a nyelvét az ajkán) Osztán hát mivel, ha szabad kérdeznem?

RIPORTER (hirtelen haraggal) Mivel, mivel...? (Bosszúsan megvonja a vállát) Na, mindegy, majd kivágjuk. Inkább térjünk vissza a riportra, Miska bátyám. Egyébként a lányok készítik ezt a műsort, csak mostanra lebetegedtek. Nem volt mit tenni, be kellett ugranom helyettük. (Láthatóan zavarban van) Hát ilyen küldetésben kerestem fel személyesen Miska bácsit, én, a riporter személyesen jöttem ide magához, hogy beszélgessünk Önről, magáról, a teheneiről. Úgy látom, éppen fejéshez készülődik.

MIHÁLY GAZDA Jól látja. Készülődöm. Mit is mondott? Mi a műsor neve?

RIPORTER Utcazaj.

MIHÁLY GAZDA (hangosan felnevet) Utcazaj az istállóban! No, maga se az eszéért kapott diplomát. De ha már itt van, kérdezzen csak nyugodtan.

RIPORTER Az első kérdésem személyes jellegű: hogy érzi magát?

MIHÁLY GAZDA (tétován) Ki? Én vagy a Riska?

RIPORTER Riska tehén.

MIHÁLY GAZDA (látszólag kicsit megbántottan) A Riska jól van, nekem piszkosul nyilallik a derekam. És a lábaim is fájnak.

RIPORTER Hogy bírja ezt a terhelést? Látom, óriási tőggyel áldotta meg az Isten.

MIHÁLY GAZDA A Riska jól bírja a terhelést, de mint mondtam, nekem nyilallik a derekam, piszkosul. Meg a lábaim…

RIPORTER (közbevág) Hány tehenet fej naponta?

MIHÁLY GAZDA Tízet, hogy a fene essen bele, aki kitalálta. De már nagyon elgémberedtek az ujjaim.

RIPORTER Miért nem géppel csinálja?

MIHÁLY GAZDA (legyint egyet a karjával) Á, paraszttehenek ezek. Nem bírják, ha a fejőgép buzerálja őket.

RIPORTER Szép jószágok, meg kell hagyni. De megmondom őszintén, kicsit bosszús vagyok, hogy nem a mi rádiónkat hallgatja közben.

MIHÁLY GAZDA Hallgattam én a Slágert, amíg meg nem szűnt. Aztán próbálkoztam a helyi rádióval is, de amint megszólalt, ezek a tehenek elkezdtek kerge birkaként viselkedni. Rossz volt a zene, sok a helyi politika, a süketelés. Hogy ne vesszenek meg ott a szemem láttára, hát átkapcsoltam a Petőfire. Azóta jól meg vannak szegények. Az nagyon fontos, tudja, hogy nyugodtak legyenek. Meg hát már tudományosan is bebizonyították, hogy a jó zene serkentőleg hat a tejelő marhákra.

RIPORTER Igen, ezt már én magam is hallottam valahol. Tudományosan. Azért én mégis megkérdezném, elvégre kívánságműsor is van a programunkban, milyen zenére gondolt.

MIHÁLY GAZDA Hát kérdezze, ha tudja. Annyit segítek, hogy a Riska tehén a legbeszédesebb mindközt, ő buuúzik a legtöbbet, a marhája. De jól vigyázzon a magaviseletére, ne menjen túl közel hozzá, mer’ látja ott a sarokban a Balázst, mára nagyon féltékeny bikává nőtte ki magát.

RIPORTER Én most Miska bátyámat kérdezném: milyen zenét szeretne a teheneinek?

MIHÁLY GAZDA A jó zenét! (gondolkodik) Hát… Mire kíváncsi még az úr?

(Na, erre a Riska is megszólal. Óriásit bőg a mikrofonba.)

Lovas József Pál

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.