Épp válság idején érdemes leginkább áldozni a kultúrára – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Szépművészeti Múzeum Cézanne és a múlt – Hagyomány és alkotóerő című kiállításának megnyitóján. S mily’ jó is lenne, ha ez a mondat eljutna a végekre is. Sajnos, a Viharsarok egyik csücskében, Csongrádon azonban éppen ellenkező tendencia figyelhető meg. Itt az önkormányzati képviselő-testület tagjai négy egymást követő őszi rendezvényből négyet mindannyian kihagytak. Egyrészt nem akármilyen kiállításokat láthattak volna, nem akárkik beszéltek ’56-ról, a zenés tárlatvezetéssel pedig teljesen új szín került a város kulturális palettájára – de őket ez se érdekelte.

Csák László és Sejben Lajos a mai kortárs kulturális életnek és képzőművészetnek olyan képviselői, akik megérdemelnék, hogy – például két „évszázados sikerű” ingatlanhasznosítási ügylet között – akár egy kisvárosi polgármester is ellátogasson a kiállításaik megnyitójára. Persze, ha a munka dandárját egymagában a polgármester végzi, megértem az időzavarát, akkor az alpolgármesterek, a bizottságok elnökei és tagjai vajon mivel szolgálják meg a tisztes mérvű tiszteletdíjukat. Tudom, hogy létkérdés a város pénzügyi egyensúlyának visszaállítása, azon ügyködni kell, bár azt nem tudom, hogy akik egy évtizedig annak lerombolásán keményen dolgoztak, most vajon hogyan állítják azt helyre. S azt már nehezebben értem, hogy a város vezetőinek a serénykedésük közben ne legyen hétvégén, ünnepnapon, vagy esténként egy-egy szabad félórájuk a kultúrára.

Évek óta érzékelhető, hogy a kultúra a közösségi létnek a csongrádi városvezetés által legkevésbé preferált területe, pedig ők is hallhatták, olvashatták a miniszterelnök szavait. S csak alá tudom támasztani: meggyőződésem szerint a magas kultúra felemeli az azt értő és művelő közönséget, az egész közösséget. A „borutca” viszont lefelé húzza, ennél lejjebb már csak az olcsó tömegszórakoztató Körös-toroki Napok található, ahol már a kábítószeres és alkoholmámoros mélységekbe taszítják a várost. S a helyi vezetők mégis elengedhetetlen szükségét látták, hogy ezeken ők mondhassanak megnyitó szavakat. Olybá tűnik számomra, hogy „van az a pénz, amennyiért korpásodik az ember feje”. S lám, a politikusok meg is találják azokat az alacsony színvonalú rendezvényeket maguknak, ahol „az ő szeretett népükhöz” szólhatnak.

Az a szomorú tapasztalatom, hogy a város jelenlegi vezetői a kultúrát tartják a legkevésbé fontosnak (ha egyáltalán a saját boldogulásukon kívül fontosnak tartanak valamit), s még ha hozzá is nyúlnak a területhez, azt is rosszul teszik. Vajon igazak-e a városszerte hetek óta terjedő információk, miszerint a Városkép Nonprofit Kft. csődközeli helyzetbe került, valamint arról, hogy – az egyik ötletelés közben – már a volt Magyar Király Szálló épületének bezárási terve is megfordult a város vezetőinek fejében.

Lassan teljesen kiürül a város. A középiskoláiról Csongrád tíz évvel ez előtt lemondott, az általános iskoláit éppen most lőcsöli át az államra, s talán a könyvtárat is bezárva szeretné látni, mondván: „meddig kell még ezt finanszíroznom?”. Mindeközben leginkább a „fürdőkultúrában” látnak lehetőséget.

Korábban már írtam, s most megismétlem: Polgármester úr! Ez a város – fizikai és intellektuális értelemben – egyre gyorsuló ütemben ürül ki, és Önök e tendencia megfordítása érdekében nem is igyekeznek tenni, vagy legalább jó példát felmutatni. Feltételezem, nem is érzékelik ezt a veszélyt!

Már nem reménykedem abban – hiszen éppen egy éve hasonló sorokat vetettem papírra, s azóta is csak folyamatosan romlott a helyzet –, hogy egyszer fontossá válik a kultúra Csongrádon. S fontos lesz az a Don Quijote-i küzdelem, amit néhány megszállott folytat itt a kulturális felemelkedésért. Hacsak meg nem hallják Orbán Viktor szavát, mert mégis csak más, ha valamit a miniszterelnök mond önöknek, mintha azt a megszállottak közül csak egy „jöttment” szajkózza.

Nemeskéri-Orbán István

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.