Területe 525 négyzetkilométer, lakossága az ország népességének 17 százaléka. Legalsó pontja a Duna felszíne, legmagasabb pontja a János-hegy, 529 méter. Huszonhárom kerülete van, tizenegy hídja, széles hálózatú tömegközlekedése. Kiemelt helyszínei: a vár, a Margitsziget, a Városliget. Éghajlata kontinentális. 1166 nő jut ezer férfira, ami hetvennel több az országos átlagnál. Kedvelt idegenforgalmi célpont, 37. helyen áll a világ leglátogatottabb városai között. Világörökségi helyszín. Itt található Európa legnagyobb zsinagógája, az országház épülete pedig a világon a harmadik legnagyobb parlamenti épület. Budapest Európa egyik pénzügyi központja. Ehhez képest Csongrádon ugyan van folyó, de hegy nincs, sőt nincsenek kerületei sem. Híd van, kettő (vízállástól függően egy). A tömeg főleg biciklivel és gyalog közlekedik – esetleg autóval rója a (kilo)métereket. Hiányzik a vár, míg meg nem találjuk. Liget nincs. A sziget viszont „arany”, sőt az idősek otthona is ezt a nevet kapta. Feltűnő egybeesés, hogy az éghajlat itt is kontinentális. Nő mindenhol több van, mint férfi, itt is. Csongrád ugyan zsinagógával már nem rendelkezik (leromboltatta egy kommunista közszereplő), parlamentje pedig nem is volt, hacsak a diákot nem számoljuk. De van néhány szép temploma, és még egyéb esztétikus épületek is felkelthetik a figyelmet sétálás közben e kisvárosban.

Budapest a „legidillibb európai város” rangsorban hetedik helyen áll. Itt minden adott. Bőséges kultúra, egyetemek és főiskolák sokasága, sport, munkalehetőség. A pontosság kedvéért az étkezés egy gyorsétteremben 1000-1500 forintba kerül, egy mozijegy 1200 forint a fürdő belépőjegye 1500-3500 forint között mozog, létezik öt csillagos hotel és történelmi szálloda, a kenyér 2-300 forint, a sör átlagosan 200 forint, a legolcsóbb bor pedig 500 forint. Mindez kiváló helyet jelez, persze csak hozzávetőlegesen.

Csongrádon a kulturális események főként a volt Magyar Király Szállóban, a volt és a jelenlegi városi galériában, a Tari László Múzeumban, a Csemegi Károly Könyvtár és Információs Központban folynak, no meg a híres művésztelepen és – szerényen – Pénzes doktor várótermében. Egyeteme nincs (kihelyezett főiskolái voltak), sportolni viszont lehet. A mozit ugyan – mint máshol is – átmenetileg bezárták, de létezik helyette menü, egész olcsón. A fürdő használható. Valahol el lehet aludni, és mindenféle élelmiszer több boltban kapható. Tehát itt is lehet élni valahogy. Elvégre itt éljük napjainkat.

Akkor miért akarnak Budapestre költözni oly’ sokan? Főleg a fiatalok? Azt mondják nekem, hogy nincs élet. Hogy itt minden kihalt. Este korán bezárnak az üzletek, presszók, nem terpeszkednek plázák. A szórakozóhelyek száma csökken. Nem ide jön énekelni Lady Gaga, csak néha lédigagyi, máshol rúgják a labdát a világbajnokságon, kevesebb az ember az utcákon, még véletlenül sem lehet összetalálkozni egy villamossal. A város nem a modellek álma, nem divatközpont. Nincs minden sarkon idegen nemzetiségű étterem, nincs hatalmas zaj és pörgés.

De kérem szépen! Egy ország lakossága nem tömörülhet a fővárosba. Ez megint egy természetellenes, torz állapot lesz, mely folyamatnak ugyanúgy lépcsőit tapossuk, mint a külföldre távozásnak. Pedig pezsgőbb életet is lehetne lehelni a kisvárosokba. Jelenléttel. Meg kellene ismerni és őrizni értékeit. Tisztelni az ősöket, hagyományokat, vigyázni rájuk. Értékelni lehetne a nyugalmat, csendet. A gondolkodásban azzal is kellene számolni, hogyan lehetne összehangolni az érdeklődési kör, a képzés és a település igényeit. A közelmúltban egy nem publikált, laikus számára is érthető közgazdasági előadáson elhangzott, hogy az alföld elsősorban mezőgazdasági terület. Ki gondolta volna. Nem hiszem, hogy a „bárhogy lesz, úgy lesz…” szakot kellene a fiatalságnak választani azért, mert arra lesz elég a pontszám, és különben is oly hangulatos az egyetemistáktól hemzsegő Deák tér. Aztán állás itthon úgysem lesz, akkor el kell költözni végleg a fővárosba, de legalább Érdre.

A vidék, az vidék. Csakhogy lassan eltűnik már az ólajtó és a malac farka is, a kukorica meg kiég. Úgy gondolom, mindehhez nagy és országos átgondoltság, összehangolás, nevelés, és a körülmények megteremtése, átcsoportosítás szükséges. Magyarul azt kell képezni, amire szükség van, hogy a település munkaerővel és munkahellyel bírjon. Jelenleg az aktív lakosság, a fiatalok a munka után loholnak, már mindegy mi, mindegy hol, csak állás, megélhetés legyen, akár a végzettségtől, diplomáktól teljesen függetlenül. A hirdetésekben vezet a pultos és a műkörmös. Az ország felbolydult méhkas lett. Aki teheti, úton van, s nem tudja, hova is fog majd pontosan megérkezni. Természetesen nem két év alatt jutottunk ide.

Megjegyzem, a főváros felszippantó ereje nem újdonság, mindig is így volt. Óriási kontraszt figyelhető meg – a történelmi, irodalmi lapozgatások közben – a punnyadó vidék és a pezsgő főváros között. A hazáért aggódó bihari remetéknek a niklai magány jutott régen is.

Nekem egy vidéki kislány azt mondta egyszer, hogy Budapest egy nagy, felfújt vízfej Magyarország vézna testén. Az. Igaz. El kellene rajta gondolkodni. Az évszázados trend irányát nehéz ugyan, de mégis meg lehet változtatni. Legalább egy kicsit….!

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.