Ha egy nemzet nem rendelkezik egészséges nemzeti öntudattal, könnyebben elveszhet. A nemzeti öntudat alapja a nemzet őstörténete, a múlt. Ebből kell táplálkoznunk, erőt merítenünk. Így volt ez már a reformkorban is. A nép őstörténete az adott nép kialakulását, történelmének kezdeti szakaszát foglalja magába. A honfoglalásig nincsenek írásos forrásaink. A tudomány ezért alapoz a nyelvészetre, régészetre, antropológiára többek között, és ebből is adódik, hogy sok a bizonytalanság. Később megjelent Anonymustól a Gesta Hungarorum és Kézai Simon gesztája, mely nyelvemlékek a hun-magyar rokonságot taglalják.

Ugyanekkor kezdenek már kinőni a finnugor nyelvrokonság csírái. Gyakorlatilag megindul a máig tartó török-ugor háború. A finnugor rokonság erőltetése érdeke a Habsburg-háznak, majd a II. világháború után, a kommunista oktatási rendszerben a finnugor eredet elmélete egyetlen és kizárólagos lesz. Ugyanakkor egyre több ezt kétségbe vonó írás lát napvilágot. A Magyar Tudományos Akadémia nem változtat hivatalos nézetén. A tankönyvek nem foglalkoznak az új régészeti, antropológiai, néprajzi álláspontokkal. A tanuló ezekből semmit nem észlel, ugyanakkor a finnugor elmélet részletesen tárul eléje. Az érettségi követelményrendszer is alátámasztja ezt, a tanár keze kötött még akkor is, ha érdekli a kérdés. A kutatásokban – anyagi erőforrás híján – nincs előrelépés.

Mindig voltak és lesznek elhivatott emberek, így a magyar őshazának is voltak elszánt keresői. Kőrösi Csoma Sándor megfogadta, hogy fényt derít a kérdésre, s bebizonyítja, hogy a magyarok Attila hun népének leszármazottai. Belső-Ázsiában kutat aszkéta módon, fiatalon éri a halál. Vámbéry Ármin szintén Kelet- és Közép-Ázsiában keresi a magyar nyelv ázsiai eredetét, meg is védi álláspontját. Mégis a „tudósok céhén kívül álló műkedvelő”-nek titulálják. A legsikeresebb kutatónk Stein Aurél, szintén Belső-Ázsiában, ő a keleti és nyugati civilizáció találkozási pontjait vizsgálja. Gróf Teleki Pál pedig hasonló elhivatottsága mellett a Magyar Keleti Kultúrközpont alelnöke. Mondhatnám azt is, hogy fenti nagyjaink élete, feltételezése a kérdésben megismerésre kötelezne.

Engedjenek meg egy párhuzamot, két országból is.

Szlovákiában oly fontosnak tartják a nemzeti öntudatot, a nemzet őstörténetét, hogy erősen vitatható víziókat tárnak a történelmi képeskönyvekben a kisiskolások elé. Ezek szerint a magyarok a szlovákok után érkeztek a Duna-tájra, s a magyar barbár, szittya népség kiüldözte őket hazájukból. A Nagymorva Birodalmat I. Majmír moldva fejedelem alapította, a birodalom legnagyobb kiterjedése I. Szvatopluk király (IX.sz.) uralkodásának idejére esik. Ő mindent meg is tett a birodalom védelméért, ám a magyarok szétverték őket, a Kárpát-medence szláv törzseit meghódolásra kényszerítették. Egyébként a király birodalma a Tisza mentéig húzódott, beletartozott Miskolc környéke, sőt Erdély is. Magyar helyreigazítás nincs. A hamis történelemgyártás élén Robert Fico áll. Még az sem érdekes, hogy egységes nemzeti nyelvük a XIX. században alakult ki. Az ideológia tökéletes eszköz a cseh-szlovák területek követelésére.

A másik példa a dáko-román elmélet, melynek lényege Erdély románná nyilvánítása az ősidőkre hivatkozva. Ezek szerint a románok egyenes leszármazottai a Római Birodalom Dácia tartományában élt magas kultúrájú dákoknak. Ők tehát a magyarok előtti őslakók. A példákból két konzekvencia is levonható. Nemzetépítés történhet mítoszgyártással is, ugyanakkor nemzetvesztési folyamat indulhat meg, ha nem becsüljük, nem akarjuk ismerni történelmünket. Esetleg több oldalról is.

Magyarországon létezik jelenleg egy Magyar Turán Alapítvány. Célja a valós magyar hagyományok megőrzése, bemutatása – az ősi magyar harcmodortól kezdve a magyar kézműves vásárig, magyar ízű és magyar készítésű ételekig – a legnagyobb hagyományőrző ünnep, a Magyar Törzsi Gyűlés, a Kurultáj keretében.

A rendezvényt Bugacpusztán tartották, Csongrádtól hozzávetőlegesen negyven kilométerre. A parkolásért hétszáz forintot fizettem, belépő nem volt, a marhapörkölt nyolcszáz, hozzá a köret kétszáz forintba került. Csendes, szeretetteljes légkör uralkodott a sokféle ázsiai múltú nemzet között. Nem láttam részeg embert, a rendezvény – a bősége ellenére – nem a pénzről szólt.

A hatalmas mennyiségű információ-halmazban feltűnő volt a közéleti és értelmiségi jelenlét hiánya.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.