A Csongrádi Regatta július 21-i nyitónapján a Szegedi AZTÉK Színjátszó- és Tánc Csoport előadását is láthatta, hallhatta a közönség. Az énekesek musical-, operett-részleteket és táncdalokat adtak elő. A fellépések után egy kis bódéban, ahol a produkciók között sebtében átöltöztek, beszélgettem Sajtos Tamással és Fodor Henriettel.

Vezetőjük Sajtos Tamás, aki maga köré gyűjti az éneklést, a színházi világot szerető fiatalokat. Az egész 2003-ban, valahol a kollégiumban, baráti körben kezdődött.

Állandó fellépési lehetőségük Szegeden a Pince Színház, ahol többnyire zenés darabokat adnak elő. Szerepel a repertoárjukban komédia, táncjáték, musical. Saját darabjaik is vannak. A szövegkönyvet Baksán Mónika írja, a rendezést, koreografálást, valamint a jelmeztervezést és -készítést maga Sajtos Tamás végzi. Mindenhol szívesen fellépnek – bálok, különféle rendezvények alkalmával –, ahová hívják őket. Minden stílusban otthonosan mozognak, a megrendelő igénye szerint. Érdekelt a díjazásuk is:

– Rendezvényfüggő, az útiköltségünk mindig kijön – mondja Tamás.

– Ezek szerint hivatás, önkéntes munka?

– Igen – hallom a választ örömteli csodálkozással, hogy létezik még ilyen.

A fiatalokban ott bujkál a lelkesedés, csak ki kellene teljesedni ennek a lelkesedésnek megfelelő segítséggel, lehetőségek biztosításával.

A csapatban mindenki dolgozik, vagy tanul. Logisztikát, képzőművészetet. Sajtos Tamás egyébként pék és cukrászmester. Fodor Henriett középiskolában tanít, matematika-ének szakos. Beavatott énekórái titkába is:

– Külön füzetből dolgozom, abba természetesen beépítem a törzsanyagot is. Tanulunk zenetörténetet, zenét hallgatunk, könnyűzenei dallamokat énekelünk. A számonkérésnél nem kötelező énekelni. Írásbeli dolgozatot viszont írunk.

– Mik a terveitek?

– Ki akarunk nőni a jelenlegi színházból. Saját színházat szeretnénk Szegeden, mely afféle befogadó színház lenne.

- Most? Ebben a gazdasági helyzetben?

- Összefogással – válaszolja Tamás, bizakodóan.

Mindeközben a fiatal fiú és a csinos, szőke énektanárnő mosolyog. Létezik ilyen is…

Két konzekvenciát vonok le a hallottakból, látottakból. Tisztelendő, hogy léteznek még az országban lelkes fiatalok. Sőt, örvendetes. Figyelni kell rájuk. Már ez is lehet itthon tartó erő. Az ilyen példa is csak aláhúzza az alkotómunka, kreativitás fontosságát, ami az érdeklődési kör szeretetével, türelemmel és kitartással párosul, valamint leszorítja a pulpitusról a pénz elsődlegességét és hatalmát. Ők nem gázsiért jöttek ide, hanem önmagukat akarták megmutatni a közönség előtt a zene, színház iránti elhivatottság balga fényűzésében.

Ezért még az is megbocsátandó, ha néhol ki kell tisztítani a hamiskásan beidegződött dallamrészek intonálását.

Az pedig, hogy nem profikat, hanem amatőr fiatalokat hívunk meg egy nagyszabású rendezvényre – tiszteletdíj, avagy gázsi nélkül –, kétségtelen jól mutatja az anyagi helyzetünket.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.