A napokban olvastam a helyi önkormányzati lapban az örömhírt, hogy a Sághy Mihály középiskola pályázatot nyert. Fiataljaink szobalányként, bicikliőrzőként, takarítóként mehetnek Németországba szakmai gyakorlatra. Érdemes szorgalmasnak lenni, mert kaphatnak külföldön állásajánlatot. Az eset nem egyedi. A magyar mindig majmolta a külföldet, valami különös megtiszteltetésnek érezte, ha kiszolgálhatta. Megírta ezt már Csokonaitól kezdve Wass Albertig minden hazafi. Most kényszerhelyzet van, de sajnos sokan meglovagolják előrejutásuk, állásmegtartásuk érdekében már az iskolai életben is ezt az „óriási lehetőséget”, szinte előkészítik a terepet az oktatás-nevelés folyamatában. Még nyugdíjazásom előtt láttam, nem jó ez a szemlélet. Szeretem a hazámat egyszerűen – minden egyéb ideológia nélkül. Más népeket nem bántok gondolatban sem. Kötelességem fellépni a külföldi munkavállalást kitűnő megoldásként feltálaló, arra biztató szemlélet ellen a fiatalok, anyák, magára maradt idős emberek nevében. Ezért jelentkezem az újabb történettel.

Rózsahegyi Tünde

BMF diplomás

Vallomását tartalomhűen közlöm.

Rózsahegyi Tünde férjével, Kóródi Zoltánnal és 18 hónapos kislányával él Írországban. Férje már 2004-ben külföldre távozott, Amerikába, Belgiumba. Ő 2007-ben követte, gyermekük már kint született. Több szakmával rendelkezik, a BMF intézményében szerzett diplomát.

– Pályakezdőként sem álláshoz nem lehet jutni, de a bérekből sem lehet tisztességesen megélni itthon. Nincs igazságtartalma a tanulásra biztatásnak, a tudást itthon nem fizetik meg – mondta el érdeklődésemre Tünde. (Avagy felesleges volt felduzzasztani a diplomások arányát.) 25 évesen már önálló akart lenni, ezért követte férjét. Először hotelben dolgozott, közben apartmanban, lépcsőházban vállalt takarítást. Szalonnacsomagoló gyárba került segédmunkásnak, a műszak 8-l 23 óráig is eltartott. Hidegben, állva dolgoztak. Terhes anyaként semmilyen könnyítésben, megkülönböztetésben nem részesült. Összesen hat hónapig járt a pénz számára a szülés előtti két héttel kezdődően. A bölcsőde térítési díja egyébként megegyezik az órabérével. Sokáig szoptatott. Megőrizte tapasztalatlanul, segítség nélkül, anyai ösztöneire támaszkodva az itthoni szokást. Írországban azonnal tápszerre térnek az anyák. Védőnő kétszer látogatta, amit viszont jobbnak tartott az itthoni gyakoribb, segítő célzatú védőnői látogatásokkal szemben. Visszaemlékezvén a szülésre, a kórházi ellátást „luxusszállodának” minősíti. Kislányuk már ír állampolgár lett. Férjének a piacon biztos munkalehetősége van. A kislánynak sokkal több mindent meg tudnak adni, mint itthon. Nincs a pénz hó végére kiszámolva. Már sikerült egy lakást is venniük.

És most jön a mégis. – Hiányzik a családunk, az otthonunk. Nehéz így élni – panaszolta Tünde. Nem ölelhetik meg a család többi tagját, ők nem láthatják az unokát. Honvágy van, s lesz mindig. Évente háromszor jönnek haza. Nem nagyravágyóak. Ha egy normális életszínvonal lenne itthon, már jönnének is vissza. Elkeserítőnek tartja, hogy a szülei – idős korukra – magukra maradnak.

Egyébként az emberek ott kedvesek, a szomszéd néni sok jó szóval van hozzájuk. Itthon az arcokon az életuntságot, a megkeseredettséget vélik felfedezni. Mosolyt alig látnak. Ezért a helyzetért az államot tartják felelősnek.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.