A magyar politikai életben néhány évvel ezelőtt hangzott el a fenti szó – jelen és jövő idejű értelemben. A politikus, kitől származik, azóta is aktív közéletet él. Akkor még csak megjegyeztük sokan, sőt felháborodtunk rajta. Mások nem vették komolyan, nem kértek felelősségre vonást, ami nem is történt meg a mai napig. A labda hol a jobb, hol a baloldalon pattog. Fiataljaink azonban komolyan vették a szót. Kénytelenek voltak. Elmentek. Elhúztak… A következő hetekben-hónapokban külföldre „húzott” volt magyar állampolgárok, fiatalok és ötvenesek közérzetéről, gondolatairól, érzéseiről számolok be – konkrét, személyes vallomások alapján.

Papp Mihály

51 éves okleveles villamos üzemmérnök.

/Vallomását tartalmi hűségében közlöm./

Kezdetben volt munka, utazás. A rendszerváltásnak inkább hátrányait érezte, mint előnyeit. Szomorú volt látni az ország pusztulását, a cégek megszüntetését, vállalatok eladását. Ez játszódott le minden területen: húsipar, tejipar, cukorgyár, TVK, ózdi vasmű, debreceni göcs… és így tovább. A cél az volt, hogy magyar termék ne maradjon a piacon. Egyedül az APEH él és virágzik. A gyárakat Ázsiába költöztették, előállt az árcsökkenés, elavultak a gyárak berendezései, kevesebb lett a javítás. Mindez az új megvételére késztetett, ami persze gyengébb minőség. Érdemes megnézni a „betervezett elavulás elméletéről” szóló filmet.

Forrás: YouTube.com

Már az egyszerű villanykörte maximalizált élettartama is évi ezerötszáz órára lett betervezve, holott képes lenne ötezer óra teljesítményre is. (Érdekesség, hogy egy tűzoltószertárban még világít 100 éve is villanykörte, amit le sem kapcsoltak.) Mindezek a társadalmi folyamatok elvezettek a személyes csődhöz. A remény persze megvolt az utolsó pillanatig, de „utólag visszanézve még előbb kellett volna eljönni”.

Közben adódott egy kis öröm. Kiküldték külföldre tanulni, amit nagy erőbedobással teljesített is. Itthon mégis új kollégákat alkalmaztak kevesebb fizetéssel, akiket be kellett tanítani. A végén a külsős csapatot elküldték. Az eset megismétlődött. Harmadszorra már csak Budapestig utazott. Kezében repülőjegy, 2008. szeptemberben irány Írország. Úgy karácsonyra sikerült az éttermi interjú. Munkája mosogatás, takarítás, javítás, pakolás, sőt a szakácsoknak is be kellett segítenie. Nem ment egyszerre. Elküldték. Azóta munkát keres.

A 30 éves mérnöki munkát, melyhez felsőfokú tanulás vezetett, 9 hónapos gyorstalpalón pótolják. Nem tudja magát hasznosítani végzettségében, ráadásul angol tudását is kritizálják.

Szülei és gyermekei itthon vannak. Megértették távozását. Gyermekeit hívja külföldre, vannak fizetett szakmák.

Figyeli a hazai eseményeket. Magyarország pusztul, nem lát esélyt javulásra. Legalizált szabad rablás folyik.

Nincs vizsgálat. Nincs felelősségre vonás.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.