Régen a bicikliket javították, a hibás alkatrészeket nem feltétlenül cserélték újra. Nem a márkahűség kötelezte, nem a "Hajítsd el és vegyél másikat!" elve hajtotta a mesterembereket, s az ezermestereket. Ők alázattal viseltettek a munkájuk, s a másik ember irányában. A mai szolgáltatók között is érezhető – más formában – hasonló törekvés.

Volt rá eset, hogy rozsdás maradt a kerékpárunk, megesett, hogy madzaggal tekertük körbe a kihasadt gumit, úgy döcögtünk. A jobbak a szakadt ballont külső gumidarabbal talpalták meg, s a maradékból papucsot gyártottak. De ha elsétáltunk, vagy – két biciklivel egyensúlyozva – eltekertünk a Sugár utca sarkára, a biciklit Ungerbauerék rendbe hozták, újrafestették. Az utca másik oldalán dolgozó mester (akinek a neve az emlékezetemben feledésbe merült) szintén elvégezte a nagyjavítást, a zsírbatételt, vagy akár a rozsdás gép zománcozását is. Gyönge olajos ruhával áttörölve nyújtották át az elkészült remeket az ámuló páciensnek. Fodor bácsi a Fekete János utcában új alkatrészeket készített, a láncot – ahogy kell (!) – grafitos zsírban kifőzte, vagy ha kellett, Száricsékkal új fogaskerekeket esztergáltatott. A kész munkát szerelmetes szavakkal hosszan összegezte, majd a szemével utoljára végigcirógatta az újjászületett gépet. Mások igen erős csomagtartót hegesztettek.

A kilyukadt gumikat az Árvíz utca sarkán Vígh úr – aki egyébként barátja volt a csongrádi világbajnok birkózónak, a fiatalon 1945-ben meghalt Váry (Schwetje) Sándornak – javította a műhelyében, s kinn az utcán. (A gyermeke és unokája folytatja az édesapa-nagyapa mesterségét.) Vígh mester egy-két forintért megragasztotta a belsőket. Emlékezzünk csak – már aki teheti –, ahogyan a vályúba merített belsőn a lyukat kereste, vagy az arcához emelte a szivárgó gumit – CSUPA SZAKAVATOTT MOZDULAT, BÁMULATOS RUTIN! Ahogy tintaceruzával megjelölte a ragasztandó flekk helyét, ahogy a műhely előtt forgatta a levegőben a hűtendő foltot. Ez volt ám csak az igazi cégér!

E csongrádiak akkora odaadással végezték ezt a munkát, a szolgálatot, a szolgáltatást, hogy egyesek akár baráti alapon és -áron is (vagy akár barterben), hogy az számomra megindító volt, és örökre emlékezetes marad.

Ha látunk egy valódi bőrülést, ha egy gondosan ápolt gépen véletlenül megpillantjuk a békebeli biciklik három zsírzógombját, ha a kamrában megputtyogtatjuk a rozsdamarta olajzót, álljunk meg egy pillanatra! Emlékezzünk meg e kiváló csongrádiakról. Róluk, a példaadó emberekről!

Sáfrány Péter Attila

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomment}