Napjainkban gyakori téma a szelektív hulladékgyűjtés szorgalmazása, az újrahasznosítás kérdése. Paradox, hogy ennek a szigorú környezetvédő szabály is oka. A szemét egyre nagyobb részét kellene feldolgozni, ám a korlátozott lehetőségek miatt mintha könnyebb lenne megszabadulni tőle. Kövessük hát egy kicsit ezt az utat, s máris kopottabb lesz a képen a fény, halkabb a taps és az éljenzés.

Magyarország nagy szemetelő. A hulladék nagy része elhagyja az országot, leginkább az, ami értéket képviselhet még. Itt főleg a veszélyes hulladék marad, sőt még más tagállamok is merészelnek idehozni, tessék gondolni a német példára. Az eltüntetésre, tárolásra elhagyott tanyák, téglagyári gödrök, üres laktanyák például kiválóan alkalmasak. Globális méretekben már új földrész alakult ki: A Nagy Csendes-óceáni Szemétszigetre gondolok /North Pacific Gyre/. Pontos mérete ismeretlen, Magyarország területének akár 7-15-szörösére tehető. Kegyetlen látvány a vízi élőlények tetemének emésztőszervében megbújó néma mobiltelefonok tömege. De most nézzük tovább a hasznosítható szemét útját. A bázeli egyezmény értelmében a hulladék szabadon vándorol az országhatárok között. Az EU szemét jelentős része Európából Kínában landol, mert a szorgos kínaiak olcsón átveszik a világ szemetét. Ömlesztett mérgező hulladék ez, elképesztő gigantikus szeméthegyekben. Milliárd tonnányi műanyag, papír, fém kerül oda, miközben a konténerek szállítólevelén „Újrahasznosítható javak” felirat áll. A munkaerő olcsó, egész generációk élnek meg a bűzben a mocsok válogatásából. Csakhogy ennek óriási ára van! A víz ihatatlan, hemzsegnek a bőr és légzőszervi betegségek, a gyermekek 80 százaléka ólommérgezést kap.

Ugyan mi készül belőle? Csak néhány példa. A kiválogatott kábelt éjszaka elégetik, a benne lévő réz felhasználható. Állítólag 10 000 számítógépből 1 kg arany nyerhető. A műanyag palackból szálhúzással textiltermék, pulóver, esernyő, bélés, cérna készül. Természetesen készülnek hamis, védjegy nélküli elektromos cikkek is. Tudni kell, hogy az újrahasznosítás egyik formája a közvetett visszaforgatás. Ez azt jelenti, hogy a hulladék új felhasználási területen jelenik meg fizikai, kémiai és biológiai előkezelés után. Mindez maga után vonja, hogy a nem megfelelően feldolgozott hulladékból csapadékvíz, égetés hatására a mérgező anyagok feloldódnak, a nemkívánatos anyagok az emberi szervezetbe jutnak.

Most nézzük meg, kik ennek a folyamatnak a vesztesei és nyertesei, mert azok mindig vannak, csak nevüket nem tudjuk pontosan. Az állampolgár szépen kifizeti a hulladékszállítási díjat, megveszi a szabvány zsákokat, és a nagy átlag pénztárcája más országok levetett bálás ruhája mellett a kínai boltokban nyílik meg, mert ezt engedheti meg magának. Észrevették már, hogy mennyi kínai bolt van? Talán eszébe sem jut a vásárlónak, hogy az olcsóbb pulóver a világ szemetéből készült, amit valamennyiért csak megvásárol. Választása alig van, mert magyar felirat, magyar termék az országban egyre kevesebb, sokszor drágább, egyáltalán ki figyel oda. Elvégre rohanunk, dolgozunk, felbukunk, ez a fejlődő világ rendje. Én még azt is hozzá tenném, hogy szegény kínai gyermekek, a világ szegény szegényei. És most nézzük a nyerteseket. Hallottak már szemétbizniszről? Hihetetlen üzlet, a bűnöző alvilág biztos megélhetési formája, például az olasz maffiacsaládok hatalmasat kaszálnak belőle. Az alvilág alatt nem feltétlen szegényeket kell érteni, a fent és lent erkölcsére már oly régen rávilágítottak. A szemétbiznisz lényeges területe a hulladék újrafeldolgozás kereskedelme. Az illegális kereskedelmi vállalkozások tényleg ezt a célt tüntetik fel, még pályázati pénzt is kaphatnak. Előfordult, hogy a „Papír újrafeldolgozás” feliratú konténerben fertőző orvosi hulladék lapul, aminek felszívódásáért biztosan fizetett valaki valakinek. A feldolgozás minőségéről, technológiájáról, tárgyi feltételeiről, eszközeiről és a politika jelenlétéről igazán csak sejtelmeim vannak. Nem is részletezem.

Mi hát a megoldás? Azt hiszem, nincs megoldás. Én az a fajta vagyok, aki kételkedik a divatos, korszerű, új feltétlen fejlődő mivoltában. Szeretek visszatekinteni a múltra, tapasztalatokra. A bizniszt nélkülöző bölcsességre. Régen nem voltak pályázati kiírások, a józan paraszti ész belülről fakad, továbbá sok minden nevelés kérdése. Nem mindig arra kell nevelni, amire parancsot adnak. Szóval a fejlett műanyag özönével nem tudunk mit kezdeni. Ha látsz egy nejlon szatyros sétálót külföldön, feltehetően magyar nemzetiségű. Ám lehetne korlátozni a műanyag fogyasztását. Tudatosan. Legalább meg lehetne ismerkedni a közösségi és házi komposztálással, ahol erre lehetőség van. Vagy nem kell mindent azonnal kidobni, gondolok a textilhulladékra. A zoknit meg lehet stoppolni, a ruhát varrni, átalakítani, elajándékozni. Még élnek őslények, akiket megtanítottak stoppolni, cipőt pucolni, akik a takarításhoz portörlő rongyot használnak, nem műanyag vonzóerőt. Léteznek kreatív újrahasznosítási megoldások otthonunkban is. Ezek persze kis tételek, ám mégis hatalmas szemléletváltást tükröznének, amiben már nem nagyon tudok hinni.

Azt azonban talán napról napra kezdjük már belátni, hogy számos kérdés megoldása országon, családon, házkapun belül lesz csak lehetséges. De még ennek felismerésétől is nagyon messze vagyunk. Pedig ahogy az idő telik, a körülmények ezt ki fogják követelni.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomment}