Korábban már írtam, hogy szeretném a Karácsonyt családi ünnepként visszakapni. S azt is írtam, hogy az iskolának, óvodának nem feladata, hogy – a „szocialista embertípus” nevelése címén – ajándékozási kényszerré változtassa a családi ünnepeinket, miközben kereskedelmi célúvá degradálja azokat. A kikényszerített ajándékozás nem szeretetre és összetartozásra, összefogásra nevel, hanem éppen ellenkező a hatása!

Az ajándékozásban az a szép, hogy annak adok, aki közel áll hozzám, akit szeretek, akinek kedveskedni akarok. Ha adományt adok, akkor azért teszem, mert kötelességemnek érzem, hogy a lehetőségeim szerint segítsek valakinek. De amit kikényszerítenek, annak ehhez semmi köze! Ráadásul úgy, hogy az iskolákban kialakult szokás alapján olyat is meg kell ajándékozni, akivel egyébként évek alatt egyetlen szót sem vált a gyerek. Magam is a szocializmusban szocializálódtam, de szerencsére – úgy egyébként – egy polgári családban. Nálunk ezek az ünnepek kifejezetten családi jellegűek voltak, és azok is maradtak.

Hogy szemléltessem a szituációt, képzeljék el a következő abszurd helyzetet: egy tízemeletes házban, ahol nyolcvannyolc család él, kisorsolnák egymást vadidegen emberek, egyszerűen beállítanának egymáshoz, majd elkezdenének ajándékokat osztogatni. Amit ma az iskolákban és óvodákban ezen a címen csinálnak, éppen ennyire abszurd. Ezen az alapon az egyazon utcában élők is kisorsolhatnánk egymást, és „ajándékot” vehetnénk, majd adhatnának. Vajon miért nem tesszük? Olyan módszerekkel akarnak közösséget kovácsolni, ami éppen a kívánt cél ellen hat.

Arról nem is beszélve, hogy még azt is megmondják, hogy ötszáz vagy ezer forint értékű ajándékot kell adni. Miért? És ha saját kezűleg készít valaki ajándékot, annak mi az értéke?

Azt talán el tudnám fogadni, hogy a mellettem ülőt, vagy a barátomat, barátnőmet megajándékozzam. Persze ezt nem kell szervezetten, kötelezően előírni. Mert aki ezt nem érzi fontosnak, a kötelezéssel még kevésbé fogja annak érezni. Az ünnep így kötelezően letudandó, utálandó dologgá válik. Olyanná teszik az iskolák, s a tanárok. Pláne nem kell ebből rendszert, akár tanáronkénti és tantárgyankénti rendszert kreálni. Az álságosság miatt épp az ünnep, a Karácsony veszíti el az eredeti célját.

Egy iskolai, vagy egy osztályközösséget lehet alakítani. Lehet például a jövedelemkülönbségek csökkentésére egyenruhát bevezetni. Lehet egységes megjelenést kialakítani. Meg lehet követelni a kihívó és kirívó öltözködés mellőzését. Lehet szabályozni a köröm- és hajfestést. De: éppen az anyagi különbségek miatt van olyan család, ahol az ötszáz forint is sok, s akad olyan is, ahol ennyit minden nap cigarettára is adnak, vagyis egy ötszáz forintos „ajándék” esetenként inkább lefitymálást vált ki a „megajándékozottban”, és kisebbségi érzést az „ajándékozóban”!

Az oktatási intézményekben bevett szokássá vált különféle közösségi pénzbegyűjtések miatt a családunk idén már több ezer forint többletkiadásnál tart. Arról nem is beszélve, hogy már az óvoda kiscsoportjában, s az iskolákban is ezer vagy kettőezer forint „csoportpénzt” szednek, ezzel is finanszírozva az óvoda és az iskola működési hiányát, hiányosságait. Csak éppen az alapfeladatukat – amiért az adóinkból fenntartjuk – nem látják el!

Éppen ideje, hogy a magyar közoktatás, az egész állami iskolarendszer gyökeresen átalakuljon, és a szocializmus által belétáplált, felesleges és rossz szokásoknak még az írmagját is kiirtsák. Többek között a kötelező, sorsolással szervezett, kierőszakolt „ajándékozást” is!

Nemeskéri-Orbán István

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomments}