A városunk utcáit járva szomorúan kell látnunk azt a brutális csonkolást, csonkítást, amit a szolgáltató cégek emberei végeznek. „Metszik” a fákat, hogy azok ne veszélyeztessék a szolgáltatásukat, a kábelek épségét. A világ még boldogabb, valamint az új, feltörekvő felén, s a hazai nagyvárosok zömében is már régen eltűntek azok a légvezetékek, amelyek – a sajnos nélkülözhetetlen – elektromos ellátást, és a különféle feszített légkábeleken biztosított szolgáltatást eljuttatják a háztartásainkhoz.

Vajon mikor érünk el a fejlettségnek arra a szintjére, amikor már úgy kezdünk egy-egy új lakóterület kijelöléséhez és fejlesztéséhez, hogy először az utakat és közműalagutakat, csatornákat építjük meg? Úgy, hogy attól kezdve ne kelljen minden újabb közmű elhelyezéséhez, javításához, új ingatlan csatlakozásához méregdrága útfelbontással kezdeni a munkákat, amit azután már sohasem lehet a megfelelő minőségben helyreállítani, vagy újabb kábelt kifeszíteni, amely miatt úgy néz ki az utca, mintha egy szorgos, de buta pók szőtte volna be?

Vajon miért nem kötelezik az önkormányzatok – így mi városunk önkormányzata is – a szolgáltató cégeket, hogy közösen helyezzék kábeleiket közműcsatornákba? Miért engedjük meg, hogy a településeink, utcáink képét elrondítsák a még ma is egyre szaporodó oszlopok? Lassan az utcáinkban több beton és faoszlop lesz, mint fa, mert a fákat olyan durván, olyan primitív módon csonkítják, hogy az embernek belesajdul a szíve. Az önkormányzat fát ad minden születendő gyermek részére. Mi elültetjük, öntözzük, ápoljuk, a szolgáltatók meg elrondítják, tönkreteszik, megölik ezeket.

Milyen városfejlesztési koncepció az, amely az esztétikai szempontokat nem veszi figyelembe? Csak a rövidtávú „olcsóság” játszik szerepet. A „csóróság szelleme” lengi körül a döntéseiket.

Valamikor jelentős közműfejlesztési hozzájárulást fizettettek velünk. Aztán egy privatizációs bravúr keretében az általunk létrehozott közművagyont átjátszották nyugat-európai állami közműcégeknek. Nos, ezek a cégek komoly fejlesztéseket ígértek, de úgy tűnik, a fejlesztés kimerül az oszlopok cseréjében, s esetleg azok kátrányfürdős védelmében. Az is előfordul, hogy egy-egy „fejlesztés” esetén oszlopot állítanak az oszlopok mellé.

Lassan kipusztítják a fáinkat, amit azért ültettünk, hogy javítsák a levegőminőséget, hűsítsék a lakóhelyünket (most a fák helyett ugyanezt elvégezhetjük a szolgáltatók által biztosított árammal, hogy még több profitot biztosítsunk a számukra), s hogy esztétikusabb, természetesebb környezetben élhessünk.

Vajon amikor egy-egy képviselő-testület, városfejlesztési bizottság, városi főmérnök, műszaki irodavezető döntési helyzetbe kerül, ezekben a kérdésekben miért az olcsóbb megoldást engedélyezi? Vajon ezen a téren miért nem szigorúbbak az építési szabályaink, előírásaink?

Miért maradunk örökre olcsók, csórók, perifériára szorítottak?

Nemeskéri-Orbán István

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomments}