Minden iskolában gyorsan kitűnik az okos, szorgalmas tanuló. Akiről mindenki feltételezi, hogy rá lehet mindenben számítani, aki mindennap tanul, ráadásul hozza a jeles szintet, vagy még azon felül is teljesít. Ő az, aki ha kell, képviseli az osztályt, ha kell, megnyeri a versenyt, s szinte már előre borítékolt sikeres bizonyítványa, felvételije, karrierje. Hát ki, ha ő nem? Pétert az egyetemi tanulmányairól és a diploma utáni elhelyezkedés lehetőségeiről kérdeztem.

-Gondolom, nem volt tragikus szellemi erőpróba a diploma megszerzése.

-Nem, utólag nem tűnik annak. Kezdetben felmértem az erőviszonyokat. Sokat kellett tanulnom, de idővel alkalmazkodtam az elvárásokhoz, és könnyebben ment. Sok minden érdekelt, bár a padban ülve nem mindig láttam, mi lesz a feladatom. Fontosnak tartom, hogy több lábon álljak, így a gazdasági képzés mellett műszaki tanulmányokat is folytattam.

-Gazdasági pályát választottál. Olyat, ami napjainkban tényleg karriert jelenthet. Nehéz volt anyagilag megszerezni?

-Különösebben nem. Kollégiumban laktam, szerényen éltem. Kaptam ösztöndíjat, nyáron dolgoztam. A szüleim biztosították a hátteret számomra. Nem kellett felvennem diákhitelt. Nem gondolom, hogy sokkal többe kerültem, mintha itthon lettem volna.

-Könnyen kaptál állást?

-Meglepően könnyen, már első próbálkozásra sikerrel jártam. Mindössze két interjúra mentem el, már hívtak. Budapesten tanultam, ott is dolgozom, egy nemzetközi cégnél. Auditor vagyok, könyvvizsgálattal, pénzügyi átvilágítással és tanácsadással foglalkozom. Sokat utazok az ország határain belül, néha külföldre is megyek. Meg vagyok elégedve a keresetemmel. Jók a körülményeim. Most már berendezkedtem. Mivel keveset vagyok otthon, az a leggazdaságosabb, ha többen veszünk ki egy albérletet.

-Mennyit dolgozol?

-Sokat. Jóval többet napi nyolc óránál. A „multik” világában jellemzően túlnyúlik a munkaidő. A pályakezdőket nagy terhelés éri, ezzel együtt magasak az elvárások is. Mindössze havonta, legjobb esetben kéthetente tudok hazajönni hétvégén.

-Tervezel még tanulást magasabb szinten?

-Igen. Most gyakorlati tapasztalatot szerzek, azután szeretném még folytatni az egyetemet.

-Éppenséggel te, aki annyira ragaszkodtál a gyökereidhez, végleg búcsút mondasz a vidéknek?

-Ez nehéz kérdés. Sok választásom nincs, vidéken nehezen akad munkahely. A nagyobb cégeknél szerzett tapasztalatot a későbbiekben jobban megbecsülik. A szüleim a döntést rám bízzák. Természetesnek tartom, hogy önállóan éljek, el tudjam magam tartani. Hosszú távon talán mégsem akarok a fővárosban maradni. A vidék nyugodtabb. Mindig jó érzés hazaérkezni.

Van karrier, s van lélek. A kettő nem mindig esik egybe. Így volt ez már Stendhal és Balzac regényeiben is. De aki erre vágyik, nagyon kemény munkával, jó képességekkel ez is elérhető.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.