A fogpótlás sohasem volt olcsó mulatság, arra évtizedekkel ezelőtt is kevés magyarnak futotta. A külföldiek (nyugatiak) számára viszont Magyarországon máig kifejezetten megfizethető a legmodernebb fogászati beavatkozás is. Ha egy magyar fiatal a „Szakmák jegyzéke” kiadványban lapozgat, reális jövőképnek tűnhet számára a tény, miszerint fogtechnikusra mindig szükség lesz. Ezúttal Fanni helyzetébe pillantva tekinthetünk rá e látszólag rejtélyes hivatáshoz vezető útra. A beszélgetésünk során kiderült, hogy a diploma megszerzéséhez alapvetően szükséges a biztos és jelentős szülői anyagi háttér, viszont itthon biztos jövőt egy fogtechnikusi diploma se teremt. Fanni itthon maradt, de külföldre készül.

-Miért épp a fogtechnikus hivatásra esett a választásod?

-Érdekes a tananyag! Megismerkedünk alaposan a biológiával, a szakmában használatos anyagokkal, módszerekkel. Úgy érzem, egyre magasabb a léc, egyre többet kell tanulni! Fontos része a szakmának a páciensekkel való együttműködés, a velük való odafigyelő foglalkozás.

-Milyen anyagi befektetésekkel tanulhat ma valaki fogtechnikusnak?

-Az érettségi után két lehetőség áll rendelkezésre: magán, illetve államilag támogatott iskola. A gyakorlati helyekért persze mindenkor fizetni kell, ez három- és hétszázezer forint között mozog évente, változó. Elsősorban a szülőkre lehet számítani. Diákhitellel egy ismerősöm sem élt, nagyon hosszú idő a törlesztés. A diák szegényesen él. Ahol tud, diákmunkát, kisegítő állást vállal.

-Csongrádon milyen diákmunka létezik?

-Itt általában nincs lehetőség. El kell utazni legalább Szegedig. A bér viszont oly’ kevés, hogy teljesen elviszi a napi étkezés és az utazás. Mindent meg kell ragadni. Egész napos éttermi mosogatás, vágóhíd, akár kertészkedés családi házaknál.

-Mi a helyzet a végzősökkel?

-Elkeserítő az állapot. Nagyon nehéz munkát találni, kevés a fizetés a kiadásokhoz képest, még ha van munka, akkor is. Másrészt a végzettségüknek megfelelően nagyon kevesen tudnak elhelyezkedni.

-Kiút?

-Külföld. Az jó lesz, hogy más kultúrákat is megismerek, kapcsolatokat építek, fejlesztem a szakmai tudásomat. Mint mindenki, később biztos hátteret szeretnék. Ezt itthon nagyon nehezen érhetem el.

Miután elköszöntünk egymástól Fannival, nehezen tudtam napirendre térni a hallottak felett, hiszen nem bölcsészről, nem jogászról, vagy más divatosnak mondott hivatásról állt elő a szokásos kép. Ráadásul Fanni élete célja épp a „pénzes befektetésű” szakmákhoz tartozik, hiszen sokak számára a fogtechnikus képesítés megszerzése elérhetetlen. A túlképzés már a fogtechnikusoknál is általános? Vagy már mindenhol? Vagy az ország zsugorodik?

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.