Nem ismerem Nagypál Sándort személyesen, és nagyon ritkán nézem az önkormányzati ülések közvetítését. Ilyen ritka alkalmakkor azt látom, hogy jó szándékú ember. Amit elmond, azt megértem. A hivatalos stílus szókincsére, az övével ellentétben, ugyanis mindig a zsargon, főként a jogi szaknyelv túlzott használata volt jellemző. Ez valami olyasmi, mint amikor a Biblia latin nyelven létezett. Ám akkor még előttünk állt a reformáció, az anyanyelvre történő lefordítások időszaka. Visszatérve az esethez: kétszer is végignéztem a Tragikomédia – Feljelentéstől a kizárásig című cikkben szereplő videót. A tények már szinte elhalványodnak. A mögöttes jelentések a fontosak. Például a képviselő megalázása.

Néhány példát emelnék ki a válaszból: meghallgattuk ezt a „szép előadást”, én elmondanám a „valóságot”, a postabontás mostanában úgy néz ki, talán tudja, talán látja a képviselő úr, hogy a borítékon is ott van az iktató pecsétje, elfelejtette említeni a képviselő úr, talán egy kicsit célzatosan, de lehet, hogy „kihagy az emlékezete”. Bólogathat. Majd felszólítás. Máris kezdje el sorolni a jogsértéseket. Most! Majd a felháborodás. Kinyomozza, hogy hol jár a polgármester. Azt hittem, hogy elfelejthetem a szocializmust. Meg van csúszva harminc évvel. Polgárőr szervezet nyomoz, hogy a polgármester hol jár. Újabb felszólítás, miszerint szerezzen hangfelvételt a magántelefon magánbeszélgetéseiről. „Ilyen” emberek a polgármester ellen adatokat gyűjthetnek. Párhuzam az elhárító tiszttel.

Én magam is szembesültem ilyen stílussal. Mások is, akik az orvosi rendelőben kötöttek ki. Talán elegánsabb lett volna ezt egy irodában és négyszemközt megbeszélni.

A múltat nem lehet elfelejteni. Nem is kell. Abból nőtt ki a jelen – minden tapasztalatával. Hibáival és erényeivel. Összes szereplőjével. A jelenlegi hatalom gyökerei is onnan eredeznek.

„Fortélyos félelem” igazgat? Melyik oldalon?

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.