Szemfényvesztés, avagy a sors fintora?
Hírek - Önkormányzat |
CSONGRÁD - 2013. Január 29.
Az elmúlt héten közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási tervet fogadott el a helyi önkormányzati képviselő-testület. A volt Síp utcai általános iskola tavaly október végére kiürített, azóta funkció nélkül pangó teljes ingatlanáról egy kurta mondat fért csak a hivatalos elgondolásba. Csongrád önkormányzatának jelenlegi vezetése mindenesetre hivatalosan deklarálta, hogy sportszállót (mint írták: „sportszállodát”) képzelnek az ingatlanba, melyet anno kifejezetten iskolának terveztek. E hotelnek persze még se híre, se hamva, ám úgy tudjuk, az elmúlt évben elutasítottak egy helyi vállalkozást, mely tartósan bérbe vette volna a létesítményt, s abban országos beiskolázású felnőttképző központot és tanfolyamcentrumot alakított volna ki. Mivel lehetséges leendő tulajdonosként egy ingatlanbefektetésekkel is foglalkozó helyi család vállalkozás-rendszere is szóba került, megkerestük ama család rangidős tagját, aki érdeklődésünkre elmondta, hogy – a város és az ország jelenlegi gazdasági helyzetét tekintve – belátható időn belül nincs ötletük, miként lehetne eme iskolaépületet jövedelmező funkcióval megtölteni, épp emiatt a vásárlás lehetőségét alapvetően elvetették.
A tavaly koraősszel hozott döntés alapján október végére ürítette ki Csongrád Város Önkormányzata – mint tulajdonos – a volt Síp utcai iskola épületét. Az ingatlanban az utóbbi években több intézmény, magániskola és civil szervezet működött. Az Erzsébet Szálló földszintjéről lóhalálában a Dob utcába költöztetett „Gamesz-konyha” feladatait – ezúttal is hasonló tempóban – két helyre csoportosították át. A kistérségi nevelési- és oktatási feladatok ellátására új székhelyet találtak, miközben új helyet kereshetett magának a Csongrádi Múzsa Alapfokú Művészetoktatási Intézmény is. Ráadásul – átmeneti megoldással (?) – a volt Magyar Király Szálló épületében helyezték el a Csongrádi Fúvószenekart, s e felemás megoldás az együttes karnagya, Kováts Attila szerint a közösség mindennapjainak megkeserítését eredményezte. Az eltervezett kiürítés azonban összességében – az önkormányzat szempontjából – sikeres volt, így november elsején reggel már ki sem kellett nyitni az iskolaépület főbejáratát.
A kifejezetten iskolának tervezett- és létesített épület három hónapja üresen áll. Az épületen és környezetén már az első harminc nap után is látszott az elhagyatottság, s a természeti hatások azóta felerősödtek. A valóságot – természetesen – igazán csak a személyes megtapasztalás tükrözheti, ezért javasoljuk csongrádi, avagy a városban járó vidéki olvasóinknak, hogy jártukban-keltükben győződjenek meg arról, milyen állapotú manapság az egy évtizede még nívósnak számító, egy ideig Domokos Rókus nevét viselő létesítmény.
Egykor felvetődött, hogy az ének-zenei iskolát célszerű lenne átköltöztetni a megüresedő Dob utcai (a nyugati oldalról szemlélve: elnevezéséhez illően Síp utcai) ingatlanba, ám ez az ötlet nem valósult meg, noha az idejekorán elvégzett költöztetés révén a most üresen álló épület felújítására igen komoly eséllyel lehetett volna pályázni. A rekonstrukció révén a fűtést, s a teljes szigetelést is megújíthatták volna, vagyis az épületen – a parttalan politikusi ötletelések oldalvizén – jelenleg korántsem uralkodna el az enyészet.
A felmerült költöztetés idején érdekes volt Tarr Ágnes akkori (jobboldali), valamint Kiss Péter (baloldali) önkormányzati képviselő testületi ülési szócsatákban vívott pengeváltása, de még inkább figyelemre méltónak tekinthető azon viták sora, melyek ez ügyben a zárt ülések perceiben zajlottak (persze, épp a titkolózás miatt, azokról egy szófoszlány sem láthat napvilágot). A helyi döntéshozásba listán ismét bejutott szocialista városatya egyébként egykoron még lakossági fórumokon is büszkén vállalta a vitákat, melyeken a „másik oldalt” képviselő Tarr Ágnes az álláspontját osztó pedagógusokkal és szülőkkel soha nem jutott dűlőre. Kiss Péter pártja akkoriban mégis úgy döntött, nem vállalja fel a költöztetéssel járó konfrontációt, sőt, annak a gondolatát is elutasítja.
Tavaly még volt remény arra, hogy egy, elsősorban felnőttképzéssel foglalkozó alapítványi iskola akár tízmilliókat is költsön az épületre, s ott országos képzési központot létesítsen. Az ügyben megkerestük a magániskola csongrádi vezetőjét, aki elmondta, hogy tárgyaltak a városvezetőkkel, de az ötletüket elutasították, ugyanis az önkormányzat részéről elfogadhatatlannak tartották, hogy a több tízmillió forint beruházás értékét a bérleti díjba esetlegesen betudják. A magániskola immár két másik (lokálpatrióta megoldásnak köszönhetően, szerencsére csongrádi!) ingatlanban fejleszt, de az önkormányzati iskolaépületről – fájó szívvel – végérvényesen lemondtak. E lehetséges befektető mellett egy másik hasznosítási változat ötlete is felmerült, de – mint kiderült – az a vízió csak egy álom volt. Az viszont tény: a helyi szóbeszédben elterjedt, hogy egy közismert és elismert család – amely ingatlanbefektetésekkel is foglalkozik – „szemet vetett” az iskolára. Megkerestük az ügyben a lehetséges vevőt, ám kiderült, hogy csak egy újabb pletyka terjengett róluk, hiszen semmilyen hasznosítási ötletük sem volt, s jelenleg sincs az ingatlanra, ezért fel sem merült, hogy esetleg vételi ajánlatot nyújtsanak be az épületre, avagy a teljes ingatlanra.
(Az elmúlt esztendőben megtapasztalt, a hatalom által gyakorolt „új stílusú” hazai demokrácia-felfogás, s a helyi politikai rezsim gátlástalan törekvései miatt az említett két esetben neveket szándékosan nem említünk – a szerk.)
A helyi önkormányzati képviselő-testület a január 24-i soros ülésén megtárgyalta és elfogadta a helyi közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási tervét. A koncepció turisztikai fejezetében egy félmondattal utalnak az iskola épületére is: „A tervekben szerepel a Dob utcai volt iskola épületének átalakítása sportszállodává…”
Az épület jövője jelenleg kérdéses, s e tekintetben sok mindent eldönthet, hogy mi lesz a helyi fürdő sorsa. Tény, hogy az ingatlanban – akár rövid-, vagy középtávú gondolkodással – egy igazán tőkeerős befektető abban az esetben is láthat fantáziát, ha a fürdőfejlesztésbe belebukik az önkormányzat. Sőt, még abban az esetben is, ha az elnyert félmilliárd forintból, s a mellé kerülő, befektetőtől kapott félmilliárd forint önrészből megvalósul valamiféle beruházás, amelynek viszont – mint arról nemrég beszámoltunk – szinte semmi köze sincs a sportcélokhoz. A lényeg ugyanis Csongrád sokrétű, különösen jelentős vízvagyonának a birtoklása lehetne, persze ez alaptalan feltételezés, ilyen Csongrádon nem történhet meg, főként, ha a jelenlegi rezsim irányítja a várost!
Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.