2024. november 22., péntek.       Köszöntjük névnapjukon Cecília nevű olvasóinkat.  Holnap Kelemen és Klementina napja lesz.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Megpecsételték a Széchenyi iskola sorsát

Hírek - Közélet

CSONGRÁD - 2011. június 1.

Eltévedt képviselő, képletesen asztalra csapó cigány kisebbségi önkormányzati elnök, fegyelemfenntartó frakcióegyeztetés és rejtjelezett polgármesteri üzenet előzte meg a csongrádi önkormányzati képviselő-testület május 31-i rendkívüli ülésén hozott első döntést, amellyel előrevetítették a Gróf Széchenyi István Általános Iskola és Diákotthon halálát.


Fotó: Huszka Vivien

Csongrád alapfokú oktatásának helyzetét újfent egy küszöbön álló iskolabezárás jellemzi. A Tisza-parti kisvárosban évekkel ezelőtt egyszer már kialakult hasonló helyzet, s az újabbat most ahhoz vérfagyasztóan hasonló módszerrel próbálja kezelni a jelenlegi képviselő-testület: bezárásra ítélnek egy iskolát, amely egy kifejezetten oktatási célra készült, modernnek számító ingatlanban működik. Korábban ugyanígy tett lakatot egy előző testület a szintén oktatási célra épült, ma is korszerűnek számító épületben működő Síp utcai iskolára. A rendszerváltozás utáni első csongrádi iskolabezárás szintén az első osztály indításának megakadályozásával kezdődött, ám akkoriban hosszabban vajúdtak a helyi politikai erők, amíg megkésve bár, de kipréselték magukból az akkoriban kis mértékű közfelháborodást is kiváltó döntést.

 

 

A döntés akkor, s most sem volt egyszerű. A május 19-i soros ülésen a 12 fős testület 8 tagú Fidesz-frakciója e téma tárgyalása során látványosan szétesett, a név szerinti szavazáson többen nem merték felvállalni a fájó döntést, így az első osztály indításának megakadályozását a tanácskozáson jelen lévő képviselők többsége nem támogatta. A polgármester a témát a május 31-i rendkívüli ülésen – változatlan tartalommal – ismét előterjesztette.

A Csongrád Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke – élve a tanácskozási jogával – a napirend tárgyalásának nyitányaként kért szót. Kállai Dezsőné egyértelműen kijelentette: az önkormányzatuk nem ért egyet a települési önkormányzat elképzeléseivel. Erélyesen leszögezte: „ne nézzék hülyének a csongrádiakat”, hiszen mindenki jól látja, hogy érthetetlen módon készülnek lakatot tenni egy nemrég felújított, korszerűen felszerelt iskolára. Kállainé szerint csak az lenne a megnyugtató megoldás, ha iskolabuszt közlekedtetnének Bokrosról a városközpontba, így a Széchenyi iskola létszámgondjai is rögtön megoldódnának. Ha ugyanis Bokroson nem indulna kis létszámú, mindösszesen 8 fős első osztály, még megmaradna a városrészben a jelentős adóbevételt adó Mars cég, valamint az összes jótétemény, amivel a város közössége a bokrosiakat szolgálja. Kállainé vitatta Gyovai Gáspár alpolgármester, bokrosi önkormányzati képviselő korábbi, iskolabusz elleni érveit, ugyanis az percek alatt bejuttathatná a gyermekeket a Széchenyi iskoláig, ám ha bezárják a Széchenyit, egyes nehéz körülmények között élő gyermekek kénytelenek lesznek kilométereket gyalogolni, jobb esetben kerékpározni, hiszen például a Tóparttól, vagy a tanyai körzetekből hatalmas távolságra található a Piroskavárosi Általános Iskola is. A kisebbségi önkormányzati elnök mindehhez vehemensen hozzáfűzte: a roma családok félnek attól, hogy egy másik iskolában „lecigányozzák” majd a gyermekeiket, a Széchenyiben viszont már nem kell ilyen megkülönböztetéstől tartaniuk, ott ugyanis befogadta őket a közösség. Érvként megemlítette még: ha a két csongrádi alpolgármester egyikének a fizetését az oktatási célokra fordítanák, rögtön nem lenne gond egy újabb, kis létszámú első osztály indítása sem.

Az ülésen szót kért és kapott, s a Széchenyi iskola megtartása mellett érvelt Törőcsik Jánosné nyugalmazott iskolaigazgató is, aki hangsúlyozta: ez az iskola egy többcélú intézmény, amely a város nyugati részében kulturális bázisként, szellemi központként működik. Az iskolát több éven át igazgató-helyettesként, majd öt évig igazgatóként irányító, köztiszteletben álló szakember az iskolagalériát, s az országos hírű helytörténeti gyűjteményt, valamint a tőlük indult számos szakmai kezdeményezés, így a mindennapos testnevelés sikerét is a fenntartás érvei között említette.

 

 

Törőcsikné a nyugdíjas széchenyis pedagógusok által írt levelet is ismertette, az ugyanis – mint kiderült – valami oknál fogva elkeveredett a hivatalban, s emiatt az előző testületi ülésen nem kaphatott nyilvánosságot. A május 11-én megfogalmazott „üzenetből” kiderült: a rengeteg eredmény, így a kollégiumi elhelyezés biztosítása, valamint a gyermekek átmeneti otthonának létrehozása is mind-mind azt mutatják, hogy ennek az intézménynek a széthullása helyrehozhatatlan károkat okozna. Kérték, adjanak lehetőséget arra, hogy egy kis létszámú, felzárkóztatást és tehetséggondozást is felvállaló osztály indulhasson. A készülő új oktatási törvény szerintük igazolná ezt a reményteli lépést.

Szintén szót kért és kapott Csüllögné Balogh Judit tagintézmény-vezető, aki egyebek mellett a sajnálatát fejezte ki, hogy a városban a gyermeklétszám csökkenése egy iskola sorsának megpecsételődéséhez vezethet. Hangsúlyozta, hogy ez az iskola az életre nevel, éppen ezért a megtartása alapvetően szükséges.

A testületi tagok közül elsőként Héjja István szólalt fel, s védelmébe vette az alpolgármesteri tisztségeket. A gazdasági bizottság elnöki tisztségét is betöltő városatya megismételte a korábbi, sokszor hangoztatott érveit, miszerint a jelenlegi testület kevesebbe kerül, mint az előző, ezért nem szerencsés a kisebbségi önkormányzati elnök példálózása. Hozzátette: az elmúlt évek létszámadatai is alátámasztják a most előkészített döntést. Szerinte a korábbi városvezetés nem biztos, hogy jól döntött, amikor a felújítást szorgalmazták. Murányi László ekkor rögtön szót kért, s emlékeztette képviselőtársát: a Széchenyi felújítását épp az előző testület jobboldali tagjai szorgalmazták, ráadásul az élet is e döntést igazolta, hiszen elsőként nyert a pályázat – bizonyára nem véletlenül, hiszen szakmailag maximálisan alátámasztható volt a törekvés. Murányi úgy vélte, a város gondjai eredendően abból adódnak, hogy a meghatározó politikai vezetőknek nincs kapcsolati tőkéjük, vagyis nem rendelkeznek azzal a többletlehetőséggel, amivel más településeken igen sok mindent el tudnak intézni. Apolitikusnak nevezte a döntés-előkészítést, hiszen ezzel „semmit sem oldanak meg, mindösszesen egy-két fejvadász pedagógus, vagy igazgató tevékenységét támasztják alá”. A szülők és a pedagógusok félelmei szerinte jogosak, hiszen egy első osztály indításának megakadályozása egy olyan lejtőn indítja el az intézményt, amely bizonyosan iskolabezáráshoz vezet. Egyetértett azzal, hogy ez az iskola a városrész szellemi központja, s „e lámpást nem szabad kioltani”.

 

Kiss Péter szocialista frakcióvezető elismerte, a gyermeklétszám alakulásából is adódott kérdés megkerülhetetlen, viszont eme osztályindítás a város költségvetését alapvetően nem befolyásolja. A Kossuth iskola egyházi fenntartásba adása 69 millió forint megtakarítást jelent, ami már önmagában jelentős, ugyanakkor kérdéses, hogy a mostani osztályindítás-megakadályozás hol és mennyi megtakarítást eredményez. A csongrádi önkormányzati testület pénzügyi bizottságát 2002. és 2006. között vezető Kiss megerősítette Murányi képviselőtársa emlékeztető gondolatait, miszerint a felújítási pályázattal a korábbi testület fennmaradási, bizonyítási esélyt adott az akkor szintén nehéz helyzetben lévő iskolának. Javasolta: induljon most is egy kis létszámú első osztály, továbbá a város készítsen egy hatéves, valóban előremutató oktatási tervet. Kiss név szerinti szavazást kért, hadd ismerje meg a város, a testületben ki és miként gondolkodik. Máté Attila fideszes képviselő – aki az előző testületi ülésen többedmagával nem támogatta az osztályindítás megakadályozását – többrétűen indokolta, magyarázta ama „elbizonytalanodását”. Mint mondta, május 19-én úgy érezte, utána kell még e témának járnia. Megfordult az iskolában, a tagintézmény-vezetővel beszélgetve megismerte a Széchenyiben folyó munkát, s az elképzeléseiket. Támogatandónak nevezte a tankerti programot, ugyanakkor szerinte a szülők akaratát is szem előtt kell tartani. További jó egészséget kívánva elmondta, megfontoltan hoz majd döntést – de azt nem árulta el, miként fog szavazni. Ekkor Héjja István kérésére tanácskozási szünet következett volna, de előtte Kőrösi Tibor polgármester még elmondta: az érvei az elmúlt két hét alatt nem változtak. Leszögezte: a mostani helyzetre vonatkozó, s nem egy jövőbe mutató döntést hoznak. Murányi László felvetését visszautasította, szerinte ugyanis van a városnak kapcsolati tőkéje, de az ilyesfajta tevékenységnek épp az a lényege, hogy azt jórészt a színfalak mögött játsszák. Mindehhez rejtjelezve hozzátette, „most sem mondja el, miért jár egy 40 kilométerre lévő, hosszú nevű városba”. (A megadott földrajzi paraméterek alapján Kőrösi Tibor a Fidesz országgyűlési frakcióvezetőjével, Lázár János hódmezővásárhelyi polgármesterrel szokott „kvaterkázni”. – a szerk.)

A „tanácskozási szünet” (amely feltehetően frakciófegyelmezési értekezlet volt – a szerk.) után döntöttek Kiss Péter név szerinti szavazásra vonatkozó indítványáról. A szocialista frakcióvezető kezdeményezését 2-8 arányban elvetette a testület. Szavaztak Kiss első osztály indítására vonatkozó javaslatáról is, melyet 2-8 arányban szintén elvetettek. A hat évre vonatkozó terv készítését mind a jelen lévő 10 képviselő támogatta.

A végszavazás során a határozati javaslatot 2 nem és 8 igen szavazattal elfogadták, vagyis szeptember elsején biztos, hogy nem indul első osztály a Széchenyi iskolában.

A testületi ülésen – információink szerint kórházi kezelése miatt – nem vett részt Havasi Jánosné szocialista képviselő. A lefolytatott vitában részt vett, de a szavazások idején nem tartózkodott az ülésteremben Murányi László képviselő. Lapunk érdeklődésére, miszerint merre járt akkor, amikor mások épp szavaztak, a városatya elmondta: amíg a fideszes képviselőtársai frakció-megbeszélést tartottak, egy szociális ügyet kezdett intézni, s bár kérte néhány képviselőtársát, hogy szóljanak neki, ha folytatódik az ülés, erre nem került sor, így mire visszaérkezett, a szavazások már lezárultak. Annyit Murányi elárult: nemmel szavazott volna, de sajnos így sem indulhatott volna első osztály, hiszen Nagypál és Kiss képviselőtársával együtt, hárman sem tudták volna megakadályozni a többség akaratát.

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

 

 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés