CSONGRÁD - 2012. Június 25.

A könnyed, nyáresti és éjszakai történelmi kirándulás az 1999-es francia példa nyomán alakult ki nálunk. A francia ötlet kiváló táptalajra talált Magyarországon. Olyannyira, hogy még egy másik éjszaka is a múzeumoké lett, „Múzeumok őszi éjszakája” elnevezéssel. Idén júniusban országosan 278 helyszínen, vidéken 176 helyen népesültek be e szokatlan órákban a múzeumok. A Tari László Múzeumban az elmúlt hétvégén, szombat este fél 6-tól éjfélig tartottak programsorozatot, ami egyúttal – kimondva és kimondatlanul – a helyi múzeumok, így a csongrádi megtartásáért szervezett békés, s szűk körű demonstráció volt. Az eseményről Toldi Zsuzsanna – szereplőként és szemlélőként – írt személyes gondolatokkal fűszerezett összefoglalót.

Az esemény a Szent Iván-napi népszokáshoz is kötődik. Nyári napforduló ez, az év legrövidebb éjszakája. A 16. század óta él népszokásainkban. A tűzgyújtás, tűzugrás éjszakája, melyben erősen él a tűz tisztító erejébe vetett hit. A tűz megvéd, de szerelemvarázsló célzata is van. Több rítusénekünkben szerepel párosítószöveg. A párosítandók száma sosem akar kifogyni, innen a mondás: hosszú, mint a szentiváni ének.

A Piroska János életét és munkásságát gazdagon bemutató emlékkiállítás megtekintése előtt Tóth Attila művészeti író értékes előadást tartott a csongrádi táj festőjének életéről, művészetéről. A program üdítő eseményeként Muladi József énekelte le az Ó, Tiszának szép virága című dalt, melynek szövegét Piroska János írta, és az a szeptember végéig megtekinthető időszaki kiállításon is látható, olvasható.

Egy rövid pauza során tombolasorsolást tartottak. Könyveket lehetett nyerni. Különösen figyelmükbe ajánlom az Oppidum Csongrád sorozat új kötetét, melyben sok más érdekesség mellett emlékezést találunk a szintén csongrádi Vincze János amatőr kutatóról. Érdekes feltételezése, hogy az ősi Csongrád – egy természeti esemény következtében – a Tisza túlsó partján pihen, iszapos talajban. Ennek bizonyítására, az időközben bekövetkezett halála miatt, már nem kerülhetett sor, pedig még műholdfelvételeket is rendelt.

Az éjszakába nyúló est nagyszerű példát mutatott a művészetek elválaszthatatlan összefonódására. A Faludy György Irodalmi Műhely alkotóinak írásait lehet szeretni, s nem szeretni. Mindenesetre a városban havonta megjelenik egy szépirodalmi lap, gazdag repertoárral. A kiadványban a helyi alkotók munkáin túl vidéki, sőt határon túl élő alkotók verseit, prózáit is közlik. Ez a tevékenység egyáltalán nem nevezhető manapság általánosnak.

A műhely létrehozója és vezetője, a folyóirat kiadója, Góg János az előadott verseiben összekapcsolja a festészetet a költészettel, alkotókkal, sőt anyanyelvünkkel, magyarságunkkal.

„- Ahány nyelv, annyi ember”, valóban

Igaz, ám mitől magyar a magyar,

S miképp élheti túl önnön magát?

Tiszta hang kell! Tiszta! Nem hangzavar!”

Gulyás Katalin a pillanat szépségének megragadására, s e szépség átadására törekszik.

Sebestyén István komoly történelmi kutatásokat végez. Kötődése a hazája, szülőföldje múltjához tehetséggel, műveltséggel párosul. Következő alkotása egy elbeszélő költemény formában megírt hőseposz a – mely a fiatalon elhunyt Kun Lászlóról szól – hamarosan megjelenik.

Az est megrendezésének kiemelkedő segítője Nemeskéri-Orbán István volt. A városi könyvtárban korábban már bemutatott Cseh Tamás estet ismét kiváló zenészek közreműködésével mutatták be. Nemeskéri-Orbán bátran nyúl Bereményi Géza verseihez – átalakít, aktualizál. Szinte érezni és hallani lehetett a kissé rekedt hangú, cigarettázó, de az életet oly jól ismerő és tolmácsoló Cseh Tamás jelenlétét… Krokavecz András és Góg József kiváló zenészek. Jóval több ez a szakma gyakorlásánál, főként az, ahogyan és amiért például András mindig jelen van, énekel, s a hangszerein játszik.

Végül Nemeskéri-Orbán István Álomfejtés című versciklusát hallhattuk. Történelmet, idősíkokat – egyetemest és személyest – összefogó szürrealista stílusú mű. Fantasztikus zenei improvizációval hangzott el. A teljes belemélyedést Brecht elidegenítő effektusai gátolták.

Mindvégig erős zajok vetekedtek a műsorral, a zsíros kenyerek körül hangos beszélgetés hallatszott, az asztalok felől. A tűz pislákolt, füstölt, az est véget ért. Nem voltak sokan. Meccs? Kórustalálkozó? Nem tudni. Nemeskéri-Orbán cipeli a székeket, viszi vissza könyvesboltjába a hangfalakat. Ő megtette a magáét.

Toldi Zsuzsanna

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.