CSONGRÁD - 2012. Január 18.

Várhatóan a cég eddigi gazdasági vezetője, Szűcsné Sárvári Anita csütörtöktől mindaddig megbízottként vezetheti majd a Csongrádi Városkép Nonprofit Kft.-t, amíg nem találnak egy olyan „kamikaze beállítottságú” vezetőt, aki hajlandó felvállalni egy olyan cég irányítását, amelyben – szinte kötelező jelleggel – helyi politikusok sógorait, komáit és haverjait mindenáron alkalmazni kell. Úgy tudjuk, Szabóné Csépe Erzsébet ügyvezető igazgató a decemberben megromlott egészségi állapotára hivatkozva mondott le, igaz, e személyi változás már novemberben beszédtéma volt a városházán. Információink szerint a városvezetők körében felvetődött a kft. megszüntetésének lehetősége is, ám ez nem lehetséges, hiszen két helyi pártvezér görcsösen kapaszkodik a cégbe.

Tavaly júliusban szerkesztőségünknek szinte közelharcot kellett vívnia az önkormányzat és hivatala vezetésével, hogy kegyeskedjenek betartani az érvényben lévő törvényeket, s hozzák nyilvánosságra az önkormányzati tulajdonú cégek üzleti terveit. A jég július 6-án megtört, így többek között a Csongrádi Városkép Nonprofit Kft. aprócska üzleti elképzeléssora is olvasóink elé kerülhetett. A helyi és az országos viszonyokat jól jellemzi, hogy az üzleti tervekről több, általunk felkért közgazdász is alkotott véleményt, végül azonban névvel egyikük sem vállalta az összegzést. A Városkép Kft. tervéről persze egy laikus is ránézésre eldöntheti, hogy az mennyire komoly, akár annak ellenére is, hogy a városvezetés többsége azt különösebb fenntartás nélkül elfogadhatónak tartja.

A cégről lapunkban ez idáig megjelent cikkek nyomán az egyik pártfrakcióban „susmus-lázongás” ugyan tapasztalható volt, sőt, a cégnél is akadt egy pribékké vált hölgy, aki a kollégái előtt „Szemetek!” felkiáltással jellemezte írásaink szerzőit, azonban az állításainkkal kapcsolatban hivatalos helyreigazítási kérelmet, de még közlendő vitairatot sem kaptunk.

Jól mutatta a cégnél uralkodó állapotokat, hogy még a jót is sikerült elrontaniuk (ami szinte bizonyos, hogy nem az alkalmazottak, hanem mindig a felső- és a középvezetők felelőssége volt – a szerk.), így az Alföldi menyegzőt ugyan nívósan megszervezték, arra azonban csak a szereplők családtagjai, s néhány odatévedt érdeklődő volt kíváncsi, a marketinggel ugyanis a kft. máig hadilábon áll. Durvább hiba volt, amikor egy vihar ellenére is egy hirtelen érkezett „gyros-os büféhez” rendeltek egy fesztiváli nyitórendezvényt, s csak a szerencsén múlott, hogy a felelőtlenség nem okozott tragédiát.

Előfordult, hogy a rossz bizonyítványt még magyarázni sem tudták. A legelgondolkodtatóbb az Erzsébet Szálló üzemeltetésének mérlege volt, amelyet a megyei napilapban az ügyvezető igazgató ekképpen vont meg: „Elég jó volt a forgalmunk, 1000–1200 vendéget fogadtunk a szállóban.” Mindehhez Szabóné Csépe Erzsébet hozzátette: a bevétel 500 ezer forint volt. Ha a cégvezető 1184 vendéget és 479 ezer forintot említ, még a szerkesztőségünk tagjai is – legalábbis első olvasásra – beveszik a mesét, de így számunkra is rögtön feltűnt, hogy a szigorú vendégnyilvántartás ellenére miért lehetséges a 200 fős tévedési ráta, vagy épp a fillérre pontosan félmilliós nyereség.

A rendezvényi anomáliák – melyek között „előkelő” helyre került az őszi Újbor fesztivál „látogatottsága” – mellett folyamatosan kifizetetlen számlák, elszámolási problémák is jellemezték a céget. A helyi televízió működtetője például kéthetes sztrájkot tartott, ám őt végül részben kifizették. Bizonyára csak véletlen, hogy a tévések épp akkor juthattak a pénzükhöz, amikor az önkormányzat megkapta a más célra igényelt közel hetvenmilliós állami költségvetési forráshiány-kiegészítést.

Nyílt titokként terjed a városban, hogy a korábban legfeljebb tíz fővel működő művelődési központ utódjaként létrehozott cég tavaly időnként bő húsz fővel működött, s ott alkalmanként – különféle módon – közel harminc főt is alkalmaztak. Akad, aki pártdirektíva, sógorság vagy haverság, de még olyan is, aki egy volt szomszédként élvezi egy klánszerű politikai csoport vezérének, s – örök másodrangú – alvezérének közpénzpusztító képességét. Úgy tudjuk, tavaly ősszel a – többek által akkoriban már csak „non profi” kifizetőhelyként emlegetett – képződményből a polgármesternek is elege lett, hathatós lépés mégsem történt. Kőrösi Tibor cselekvőképességét nem csak a kényszerű párthűsége és a politikai gúzsba kötöttsége, hanem az ügyvezető igazgatóhoz, vagyis Szabóné Csépe Erzsébethez fűződő lojalitása (egykor Kőrösi Szabóné főnöke volt – a szerk.) is visszafogta.

Az ügyvezető a gimnáziumi óraadói állását megtarthatta, vagyis megmaradt a biztos háttere, viszont – a különféle juttatásokkal együtt – a cégnél is mintegy bruttó négyszázezer forintot (a 340 ezer forint alapfizetése mellé havonta többek között 1200 kilométer gépkocsi használatot is elszámolhatott – a szerk.) minden hónapban megkeresett. A cég 2011. évi üzleti tervében szereplő elképzelések alig valósultak meg, A szálloda üzemeltetéséből várt 5 és fél millió forint bevételből is csak állítólag félmillió realizálódott, ám ez az eredménytelenség legfeljebb csak a lemondott cégvezető esetleges utólagos jutalmazására hathat ki.

A képviselő-testület a csütörtöki ülésén, zárt ajtók mögött csak az ügyvezető igazgató lemondásából adódott helyzet kezelését tárgyalja, ám hamarosan napirendre kerül a kft. beszámolója is. A cég tényleges gazdálkodásának áttekintése a bonyolult tevékenységi kör, s a különféle feladatok mögé bújtatott kifizetések miatt nem lesz egyszerű. Nehezen lehet majd kimutatni, hogy a pártalapokon Csongrádra helyezett vidéki férfi heti hat órás munkájáért kifizetett havi közel félmillió forint (ő legalább ért a marketinghez, ha oda nem figyel, véletlenül még akár dolgozhat is Csongrádért – a szerk.), vagy a klán egyik tagjához szorosan közel álló, szintén vidékről idevetődött hölgy bőséges fizetése végül is évente mennyibe kerül az adófizetőknek. S e két személy „városképesítése” csak a jéghegy csúcsa.

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomments}