CSONGRÁD - 2011. November 30.

Gazdát cserélt a Csongrád és Vidéke Áfész teljes vagyona. Az ügyletet a legendás helyi Feketevár Áruház megszerzésének mintájára szervezték. Az alaphangon is bő félmilliárdot érő vagyont a „régi motorosok” az értéke ötödéért akarták elvinni, de végül csak a feléért tudták megszerezni, mégpedig úgy, hogy közben az elővásárlásra jelentkező részjegyest a vételi jogától megfosztották. Az ügylet sérelmezői most a bíróságban bíznak, ám mire megszülethet a jogerős ítélet, a vagyon jogszerűen „eltüntethető”.

Sokáig úgy tűnt, példás összetartással szerzik meg az ügyes, egymást régmúltból ismerő üzleti körök a Csongrád és Vidéke Áfész teljes vagyonát. A tökéletesnek tűnő, elkendőző előkészítés mechanizmusának fogaskerekei közé viszont durva homokszemek kerültek.

A profi módon előkészített ügylet óvatos becslések szerint is legalább félmilliárd forint értéket érintett. A szövetkezet megmaradt vagyona ugyanis nem csak az utódcég, a Köröstorok Coop Zrt. által működtetett boltokból és az árukészletből, hanem frekventált városközponti üzlethelyiségekből is állt. Az idén november első napjaiban nyélbe ütött üzlet közvetlen előkészítése – információink szerint – már tavaly szeptemberben elkezdődött. A szerkesztőségünk egyelőre névtelenséget kérő informátorai abban is biztosak, hogy a még működő Feketevár Áruházhoz kötődő, a '90-es évek derekán lezajlott részjegyvásárlások is már a mostani ügylet előkészítését szolgálták. Akkoriban a névérték tíz százalékáért vásárolták a részjegyeket mindazok, akik az akkor ügyesen „felhajtott” papírokért most busás, a tényleges vételárhoz képest akár huszonhétszeres haszonra is szert tehetnek. Az idei őszi értékesítési pályázat meghirdetésekor egyébként a részjegyek 73 százaléka volt az eredeti tulajdonosok birtokában, a többit egykor sikerrel vásárolták fel az idei ügylet mögött is itt-ott meghúzódó magánszemélyek.

A szövetkezeti igazgatósági ügyekbe is folyamatosan belátó Informátorunktól tudjuk, hogy idén nyáron, a szövetkezet ellenőrző bizottsági üléssel egybekötött igazgatósági ülésén hosszasan magyarázkodott a Coop Szeged Zrt. vezérkara, hogy a számukra eladásra felajánlott vagyon miért is nem ér többet 140 milliónál, amiből vita kerekedett. Elhangzott: ha a teljes Áfész-vagyont féláron adják el, azért törvényesen akkor sem lehet 250 milliónál kevesebbet kérni. Értesüléseink szerint a Gulyás Sándor elnökkel szembeszálló elnökségi tagoknál leginkább az az értékbecslés verte ki a biztosítékot, amely szerint a városközponti, jelenleg bérlet útján hasznosított üzletsor mintegy 30 millió forintot ér, noha már ott felmerült, hogy akadna olyan befektető Csongrádon is, aki csak azért a néhány üzletért azonnal adna legalább 130 milliót.

A 140 millió forintos vételárat az is irreálissá tette, hogy az elmúlt években a szövetkezet utódszervezete, a Köröstorok Coop Zrt. működtetésében lévő üzleteket összesen 340 millióért felújították. Egyes igazgatósági tagok kételyeit fokozta, hogy a felújításokat mindig egy cég, a zrt. egyik vezetőjéhez igencsak közelálló kft. végezte. A kételyeket erősítette, hogy pályáztatásra, illetve külső cég bevonására még látszólag sem fordítottak hangsúlyt, s az igazgatóság is többnyire csak utólag értesült e beruházásokról. S bár már a felújítások és a városközponti üzlethelyiségek tényleges értékei összesen megközelítették a félmilliárd forintot, az igazgatóság ősszel kis híján döntést tudott hozni a teljes körű értékesítésről. Ekkor az elnök már 147 millió forint vételárat jelölt meg, a szegedi „ismerősök” ugyanis ennyit szántak a csongrádi áfész összvagyonára. Úgy tudjuk, az eladási kísérlet idején az egyik igazgatósági tag felhívta az elnök figyelmét, hogy amire készülnek, bűncselekmény. Az igazgatóság négy tagja végül úgy döntött, nem értékesítik a vagyont, hiszen azt semmi nem indokolja, hiszen a teljes Csongrád kistérséget átfogó bolthálózat, a kiskunfélegyházi üzlettel együtt. Ráadásul máig rendelkeznek mintegy harmincezer állandó vásárlóval, a bruttó árbevételük pedig 1,7 milliárd forint körül alakul. Eközben pár millió forint hiányt ugyan felhalmoztak, az árutartalék viszont elérte a 70 millió forintot.

Értesüléseink szerint a további értékesítési próbálkozásokat végső soron egy benyújtott vételi ajánlat húzta keresztül. A makói és a szentesi kistérségben piacvezetőnek számító Hunor Coop Zrt. (a szentesi áfész „utódszervezete” – a szerk.) benyújtott egy 240 millió forintos vételi ajánlatot, de ezt az elnök és az „emberei” komolytalannak nevezték, mondván, a szentesiek ennyit úgysem tudnának fizetni. Informátoraink szerint az említett igazgatósági ülésen emiatt kétszer is szavaztak, de a jegyzőkönyvből az első voksolás rögzítését kifelejtették.

A Köröstorok Coop Zrt. vezérigazgatói tisztségét is ellátó elnök, Gulyás Sándor értesüléseink szerint az egyik kapcsolatával, az egykori csongrádi Áfész-vezérkarból jól ismert Nagy Lászlóval karöltve aláírásgyűjtésbe kezdett, így igen gyorsan összehívhatták a szövetkezet rendkívüli taggyűlését. A Csuka Csárdában tartott összejövetelen negyvenkét voksolásra jogosult szövetkezeti tag jelent meg, s – az értékesítés ellenzői számára is meglepetést okozva – huszonketten úgy döntöttek, hogy kizárólag pályázati úton lehessen értékesíteni a vagyont, s meghatározták a minimális vételárat, ami a szentesiek által ajánlott 240 millió forint lett.

A pályázati határidőt október 31-ére, tehát munkaszüneti napra hirdették meg. A szentesi elnök-vezérigazgató, Mészáros Zoltán csongrádi kollégájától azt az információt kapta, hogy a vételi ajánlat benyújtásával felesleges megvárnia a végső határidőt, hiszen ha tartják a 240 milliós ajánlatot, egyedüli pályázók lesznek. Csakhogy, a határidő előtt pár nappal leadott ajánlat után rövidesen megérkezett a szegediek ajánlata is, ami – bizonyára teljesen véletlenül – 3,9 millió forinttal meghaladta a szentesiek ajánlatát. Vagyis a favorizált szegedieknek eszükbe jutott, hogy nekik érdemes az eredeti ajánlathoz képest szinte pontosan kétharmaddal nagyobb összeget, vagyis 96,9 millió forinttal többet ajánlaniuk. (Bizonyítási eljárás esetén a pontosan kétharmados ajánlatnövelés teljesen ésszerűvé teszi a lépést, a társaság e téren is profi módon járt el – a szerk.) Mivel még az is elképzelhető, hogy a szegedieknek jók voltak a megérzéseik, s egyelőre bizonyíthatatlan bárminemű itt elkövetett stikli – hiszen a pályázati bontás megfelelő keretek között zajlott –, ezért ami november első hetéig történt, elvileg teljesen törvényesnek, ámbár kétségesen tisztességesnek nevezhető.

Az ingatlanbiznisz lehetőségeinek kétséges kimenetelű kihasználása helyett – a mai gazdasági helyzetben – a kereskedelemben talán az egyetlen megfelelő túlélési taktikát, az előremenekülést alkalmazó Hunor Coop Zrt. ugyan lecsúszott az üzletről, a végső elkeseredésében néhányan „összenéztek”, s elhatározták: a csongrádi szövetkezeti vagyon egyben tartása (megmentése) érdekében meglépik a még megtehető utolsó lépést. Az egyik részjegyes úgy döntött, él az elővásárlási jogával, melyre legkésőbb a pályázati eredmény kihirdetése utáni nyolcadik napon volt lehetősége. Az elővásárlásra jogosult magánszemély az utolsó napon, a délutáni órákban megjelent Gulyás Sándor elnök-vezérigazgató irodájában, s közölte, a vételi szándék biztosítékaként átutalja a 243,9 millió forint tíz százalékát, s bemutatja a teljes vételárról szóló bankgaranciát.

Az eddig mindent viszonylag profin, vagyis – Gy. Ferenc ismert pártszétverő, volt KISZ-titkár és privatizátor szavaival élve – „törvényesen és tisztességesen” végző elv- és üzlettársak azonban hatalmasat hibáztak: az elővásárlási jog érvényesítésére rendelkezésre álló időn belül, már a hatodik napon megkötötték a szerződést a nyertes pályázóval.

A stikli kibukott a Csongrád és Vidéke Áfész november 28-i, hétfői igazgatósági ülésén, de ekkor az aggályokat megfogalmazók már nem tudtak sokat tenni, hiszen Gulyás Sándor – J. L. ügyvéd közreműködésével – aláírta az adásvételi szerződést, így a Coop Szeged Zrt., mint jóhiszemű vásárló, már meg is lépte a szükséges tulajdoni bejegyzéseket, így a megvezetett és pórul járt szövetkezet-mentőknek marad egyetlen járható útként a bírósági eljárás, melyet minden bizonnyal megelőz egy széleskörű vizsgálat is. Annak ellenére azonban, hogy egyértelműnek vélhető az eljárás törvénytelensége, az Áfész-vagyon megdobbantóinak – információink szerint – nem véletlenül hatalmas az önbizalmuk, hiszen mire a megszülethet a jogerős ítélet, eltűnhet a vagyon, amelyre – az új eljárásra kötelezés értelmében – ismét lehetne pályázni. Végső soron a két, önmagát stiklire kötelező személy egy időre talán majd börtönbe vonulhat, ettől függetlenül azonban a harmadik évezred második évtizedének első évében kissé sötéten ugyan, de zökkenőmentesen lezárul a csongrádi igazi közvagyon utolsó darabjának „privatizációja”. Hacsak, el nem kezdenek beszélni mindazok, akik az eddigi információinknál is többet tudnak. Márpedig, a stiklizők elkövettek még pár hibát, így a saját elvbarátaikat és közvetlen üzlettársaikat emberileg is mélyen megsértették.

(Az összeállításunk előkészítése során, még a folyamatos adatgyűjtés idején felajánlottuk Gulyás Sándor elnök-vezérigazgatónak is a lehetőséget az álláspontja kifejtésére, amivel ő az ügymenet folyamatára hivatkozással nem kívánt élni. Természetesen most is állunk az elnök-vezérigazgató, akár a jóhiszemű vásárló, s a háttérben közreműködők rendelkezésére is. Amennyiben az üggyel kapcsolatban a nyilatkozatukat lapunk hasábjain felvállalják, azt – akár interjú, akár sajtóközlemény formájában – a törvényes határidőn belül közzétesszük – a szerk.)

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomments}