CSONGRÁD - 2011. November 4.

Az ünnepelt költő ad ajándékot a hétvégén a verset és a zenét egyaránt kedvelőknek. A kulturális tevékenységéért számos kitüntetéssel és díjjal elismert Góg János az alkotótársaival együtt állítja a Magyar Király-díszterem színpadára a Modern históriás ének című pódiumjátékát. A hatvanéves szerző a világnézetét és –szemléletét bemutató versein keresztül, e darab révén nyílik meg a publikum előtt. A szombat délután 5 órakor kezdődő előadás valóban ajándék, ezért a belépés nem meghívóhoz kötött, s mindenki számára díjtalan.

Úgy tudjuk, a hatvanéves Góg János Juhász Gyula-díjas költő, akit a tevékenységéért a közelmúltban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel is elismertek, most határozottan megnyílik a közönség előtt, s a versein keresztül egyértelműen vall a világnézetéről és –szemléletéről.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A Modern históriás ének című verses-zenés pódiumjáték díszelőadását mintegy negyedéves előkészítő munka előzte meg. A forgatókönyvet egy hónappal ezelőtt vették kézbe a szereplők. Az elmúlt hetekben a BonaZeneKar megzenésítette Góg János négy költeményét, melyek – az előadás részeként – elhangzanak. Közreműködik a Csongrádi Zenebarátok Kórusa, valamint az Alföld Néptáncegyüttes.

Az őszinte vallomások sorában elhangzik: „A művészetnek nem az a célja, hogy a dolgok külső megjelenését ábrázolja, hanem a belső lényegüket, hiszen nem a külső pontos visszaadása jelenti a valódi lényeget. A legnemesebb művészet éppúgy szól az észhez, mint az érzelmekhez, és ez az értelmi élvezet az öröm legmagasabb formája amihez az ember felnőhet. A művészetben nem az iskola, nem a gyakorlat, nem a technika, nem az eltanulható módszer a fontos, hanem kizárólag az egyéniség. Egyedül ez képes arra, hogy újat, mást, az eddigiektől eltérőt adjon.”

Góg János szerint „...a világon bármi szépséges lehet, az ember lelkiállapota és képzelőereje a legegyszerűbb tárgyat, a legrútabb arcot is képes csodálatosan szépnek látni. A napsütés, a tenger, a kedves arca, egy átélt pillanat mind szép lehet, ha a lélek annak érzi. A szépség külső vonzerő és belülről, a dolgok lényegéből sugárzó harmónia. A szépséget megérző lélek rezdülése a költészet. Bár a szépség múlandó, koronként változó és szubjektív, a költészet sajátos eszközeivel mégis képes megragadni a szépség örök, embereken és időn átívelő jellemzőit. Hajdan csodált asszonyok szépsége, régen elcsendült dalok édessége, százszor és ezerszer kizöldült lombok susogása szól a költeményekből, és sohasem lesznek régiek a jó versek, mert mindegyik „rímel” az ember élményeire, élete eseményeire.”

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.

{fcomments}