CSONGRÁD - 2014. Augusztus 14.

A helyi önkormányzat tavalyi közmeghallgatásán Vekerdy Sándor – a város közösségnek lelki életéért aggódva – az egyes ifjúsági mozgalmakat ellehetetlenítő, elmegyógyászati határon mozgó tényezőkről beszélt. A cserkészmozgalomért hosszú évtizedek óta megszállottan dolgozó nyugalmazott főorvos már akkor – a nyilvánosság erejében is bízva – kérte az önkormányzat segítségét. Az ezredfordulón Pro Urbe – Csongrád kitüntetéssel elismert, két évvel ezelőtt pedig a város díszpolgárává választott cserkészparancsnok ugyan nem jelölte meg, hogy pontosan kire és milyen szituációkra érti az éles megjegyzését, ám hangsúlyozta: „nagyon jól tudja mindenki, hogy miről van szó”. Az önkormányzat vezetése ezt követően a december 24-i rendkívüli zárt ülésen – információink szerint – bizniszelni kezdett az egyházzal, természetesen a közmeghallgatáson pontosabban meg nem jelölt személy közvetett közreműködésével. A vallásügyekkel is foglalkozó testületi bizottság elnöke, Bartókné Vincze Zsuzsanna, valamint a jelenleg még alpolgármesteri tisztségéből jól megélő Gyovai Gáspár még a nyáron is rendszeresen mutatkozott, sőt esetenként már-már villogott az érintettel.

A Csongrád Város Önkormányzata legutóbbi, 2013. november 21-én délután 3 órától megtartott közmeghallgatásának hivatalos jegyzőkönyve máig tanúskodik arról, hogy Vekerdy Sándor nyugalmazott főorvos, cserkészparancsnok már akkor megkongatta a vészharangot.

A csongrádi önkormányzatnál – nehezen érthető módon – szó szerinti jegyzőkönyv a testületi ülésekről éppúgy nem készül, mint a hivatalos közmeghallgatásokról. A leköszönő városvezetés e sajátos demokrácia-felfogásából adódóan csak az összefoglaló szöveget tartalmazó jegyzőkönyv ominózus részeit tudjuk közölni:

„Dr. Vekerdy Sándor: Lehet, hogy egyesek furcsának tartják, hogy ezt a kérdést felveti, de a lelkiismereti kötelességének tartja, hogy itt is elmondja a véleményét. Csongrádon olyan az ifjúsági mozgalmakat ellehetetlenítő, - már-már az elmegyógyászati határon mozgó - tényezők léptek fel, amelyek ezeknek a működését, létét veszélyeztetik. Ide tartozik Csongrád erkölcsi léte is. Jól tudják, hogy erkölcs hit nélkül nincs, ha a hitet elrontják, akkor az erkölcsi létet teszik bizonytalanná, márpedig mi kell Csongrádnak, minthogy az erkölcs tovább romoljon. Az a kérése, hogy az önkormányzat foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Nagyon jól tudja mindenki, hogy miről van szó. Nem személyeskedésről van szó, hanem Csongrád lelki életének a létéről, és ezzel összefüggésben Csongrád erkölcsösségéről van szó.

Dr. Kőrösi Tibor: Nagyjából érti Főorvos úr véleményét. Annak idején az első Wekerle kormánynál még a 19. században megvalósult az egyház és az állam szétválasztása. Ez idestova 120 évvel ezelőtt volt. Innentől kezdve igen nehéz, bármilyen lépést tenni, mivel minden éremnek két oldala van, másrészt pedig az egyház és az állam, beleértve az önkormányzatokat is nem keresztezheti egymás útjait. Tud erről a problémáról, amelyet véleménye szerint egyházon belül kellene megoldani. Senki se úgy értse, hogy nem tudnak az esetleges gondokról, kérdésekről, de tudnak természetesen, de nagyon nehéz ebben bárhogyan is, bármiképp is állást foglalni. Úgy gondolja, hogy ezt a híveknek, illetve az egyház képviselőinek, vezetőinek kell megoldani. Nem tudnak, nem azt mondja, hogy nem akarnak, de nem tudnak benne állást foglalni, nem szabad ebben állást foglalni. El kell választani egymástól nem csak a hatalmi ágakat, hanem az egyház és az állami önkormányzati szférát is. Nagyon diplomatikusan kell fogalmaznia. Ezek olyan jellegű problémák, amelyek az önkormányzat és most nem a felelősséget akarja magáról levenni, de egyszerűen nem bír illetékességgel. Leginkább azt szorgalmazná, és szorgalmazza maga is, hiszen ő is beszél egyik féllel, másik féllel, püspök úrral, hogy le kellene ülni az érintett feleknek és valamilyen jellegű megoldást kellene találni a problémákra. Az rendkívül elgondolkodtató, hogy az erkölcs egyik alapja a hit. A hit képviselőinek, most a katolikus hitről beszél első sorban, hiszen Csongrád katolikus város, a helyi plébánosoknak szolgálati ideje még a polgármesterén is rövidebb. Tehát ez furcsa, egyszerűen nem bírják a plébánosok néhány évnél tovább itt a szolgálatot.

Az elmúlt 20 évben azért fel tudnak sorolni néhány plébánost, még az ország 3.200 településén elég nehéz olyan települést találni, ahol egy-két évtized alatt ennyien váltották egymást. Ez azért egy olyan probléma, amibe az önkormányzat, az állam semmiféle képviselője beleszólni nem tud. Valahogy, valahol úgy hiszi, hogy az egyház képviselőinek és a híveknek kellene valamilyen közös megoldást találni. Ennél körmönfontabban nem tudja körülírni. Nem tudja, mert nem meri, mivel ez az a rész, amibe hangsúlyozza, 120 éve világi ember nem szólhat bele, hatalmi szóval nem szólhat bele.

Szurgent János: Teljesen egyért azzal, amit polgármester úr elmondott. Az állam és az egyház szétválása régen megtörtént. Valójában még emlékszik azokra az időkre, amikor egyszerűen utasították a püspökséget, hogy ezt meg ezt a papot tegyék innen el. Sok fiatal csoportosult körülötte, mert jó pap volt, szerették a fiatalok is. Ha volt egy jó pap, az elküldték. Most nem mondja ezt a megváltozott időkről, de annak idején nagyon jól emlékszik, név szerint fel tudja sorolni, hogy kiket helyeztek át.

Dr. Kőrösi Tibor: Volt Magyarország történelmében egy időszak, amikor való igaz a béke papokra és egyebekre emlékeztek.

Szurgent János: Látták ezt az állandó változást, viszonylag egész sokáig volt itt egy plébános, aki már meghalt.

Dr. Kőrösi Tibor: Most emlékeztek meg róla.

Szurgent János: Azóta változik a plébánosoknak a helye is, ami nagy kárt okoz az egyháznak és a hívőknek. Nem tudja, hogy ez sokszor kiken múlott, az egyházon vagy a hívőkön, hogy egy két év után elvitték a plébánosokat. Több olyan fiatal pap volt most is volt egy, akit eltettek innen, igaz, hogy ezek közül kettőt bevittek a fogadalmi templomba.

Dr. Kőrösi Tibor: Mindenki érti, hogy mire gondol Tanár úr, de ez egy olyan helyzet, amikor az ember nem lehet okos. Nem láthatnak bele az egyház berkeibe. Nem láthatják azt, hogy mi miért történik. A hívek közösségének véleményét ismerik, aztán a hívek egy másik közösségét, ha meghallgatja az ember, homlokegyenest mást mond ezzel kapcsolatban. Tehát itt valóban angyal, ördög, ilyen ellentét van és ez valami hihetetlen a megítélést illetően. Annyit tud mondani, hogyha esetleg Szegeden jár, és olyan emberrel beszél, aki kompetens ebben a témában, vagyis hatni tud, akkor mindenféleképpen a vallásbékét próbálja megteremteni, mert ez lelki békét jelent a városnak. Ennyit tud megtenni. Nyilván se pro, se kontra személlyel kapcsolatban nem léphet fel, viszont a helyzetet igyekszik ő is kezelni, ennyit tehet. Személy ellen egy polgármester nem léphet. Ezt mindenkinek meg kell értenie, viszont, ha tapasztal a városban bármilyen problémát, amely nagyobb csoportját érinti az embereknek, akkor kötelessége a probléma megoldásában valamit lépni. Ezt rendre meg szokta tenni, ezzel kapcsolatban például már született egyfajta megoldás a plébánia és az iskola viszonyában, püspök úrral egyeztetve, sikerült a megoldást megtalálni.”

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.