CSONGRÁD - 2012. Október 18.

A város és térsége fejlődésének kitörési pontja a csongrádi folyami duzzasztómű, magyarul a tiszai vízlépcső megépítése lehet. Ezzel a gondolattal nyitotta szakmai összefoglalóját Ördögh József mérnök, a területi vízügyi szakaszmérnökség nyugalmazott vezetője, aki Vincze László országgyűlési képviselő kérésére foglalta írásba az igen régóta tervezett létesítmény lényegét. A tizenöt oldalas összegzés – melyet Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter múlt pénteki csongrádi látogatását kihasználva, a konferencia kávészünetében adott át a honatya a szaktárca vezetőjének – elsősorban a Dél-Alföld vízmegtartó képességének növelhetőségéről, s annak szükségességéről szól. A 2006. évi sikeres árvízi védekezés szakmai irányításáért Pro Urbe Csongrád kitüntetéssel elismert Ördögh József azt is a szaktárca vezetője elé tárta, hogy a csongrádi vízlépcső megépítése esetén a régióban közvetetten mintegy százötvenezer (!) új munkahellyel lehetne számolni, ráadásul Csongrád város és térsége meredeken ívelő gazdasági fellendülés elé nézhetne. A dokumentum átadásakor készült videofelvételünkön jól megfigyelhető, hogy a miniszter alapvetően nem zárkózott el a téma elől, ami persze még nem jelent semmit, Illés Zoltán környezetvédelmi ügyekért is felelős szakállamtitkár ugyanis élesen ellenzi a terv megvalósítását. Vincze Lászlót azonban – úgy tűnik – Illés buzgósága már nem hatja meg. A 2014. tavaszán a képviselői tevékenységből visszavonuló honatya ezt az ügyet ismét olyan vehemenciával intézi, mint tíz-tizennégy évvel sok más hasonlót, vagyis „ha kidobják az ajtón, bemegy az ablakon”.

Az országgyűlési patkóba elsőként 1998-ban beült Vincze László Molnár Józseffel, a szocialista párttagkönyvét visszaadó, akkor már a második ciklusát töltő csongrádi polgármesterrel gyakran úgy intézett közösen ügyeket, hogy az alkalmazott módszert a politikustársaik néha értetlenül, máskor csodálkozva, tanulmányozva figyelték.

Az utóbbi esztendőkben a „neveltjei” által sok területről kiszorított Vincze Lászlót akkoriban a közéletben arról is ismerték, hogy szinte mindent elintézett, hiszen „ha kidobták az ajtón, bement az ablakon”. A hosszas huzavona után ilyen, erőteljes módszerrel sikerült elérnie többek között a volt csongrádi laktanya visszaszerzését, a nyolcvankét településes hulladékgazdálkodási beruházás megvalósítását, valamint a Csongrádot és Felgyőt érintő közös szennyvízberuházást.

A legutóbbi két országgyűlési választási kampányban Vincze László, valamint az akkori szocialista polgármester, s országgyűlési képviselő-jelölt, Bedő Tamás egyaránt támogatta a csongrádi vízlépcső ügyét. Az egykori pártház dísztermében a kisgazda honatya 2005. október 28-án rendezett egy szakmai fórumot, melyen a vízlépcső témáját illetően a riválisával a nyilvánosságot is felvállalva – s ezzel országos médiafigyelmet kiváltva – maximálisan egyetértettek.

A 2006-os sikeres árvízi védekezést követően tovább erősödött a vízlépcső építése iránti helyi és regionális társadalmi igény. Az akkor többségi jobboldali irányítású Csongrád Megyei Önkormányzat közgyűlési elnöke, Magyar Anna elkészíttette a vízlépcső hatástanulmányát. (E közgyűlési döntésen alapuló elnöki intézkedést egyébként a csongrádi és a szentesi szocialista közgyűlési tagok is támogatták. – a szerk.) A tanulmány birtokában, 2008. őszén – akkortájt szintén meglepő módon – vállvetve, nyílt fórumon állt az ügy mellé Becsey Zsolt néppárti európai parlamenti képviselő, Turi-Kovács Béla, az első Orbán-kormány környezetvédelmi minisztere, Vincze László fideszes-kisgazda egyéni körzeti országgyűlési képviselő, valamint Bedő Tamás polgármester, szocialista listás országgyűlési képviselő. A Reális Zöldek Klub környezetpolitikai kiadványa 2008. évi őszi lapszámának címoldalán még közös (beállított) fotón is szerepelt Bedő Tamás, Becsey Zsolt és Vincze László, ami a kiélezett országos politikai szembenállás miatt mindhármuk számára „főbenjáró bűnnek” számított, de ők mégis bevállalták a kockázatot.

Akkoriban a politikusok és a mérnökök duzzasztóműről beszéltek, s a kétszáztizenhét oldalas tanulmány is egy mederduzzasztó készítéséről szólt. A javasolt beruházás mintegy nyolcvanöt milliárd forintba került volna, de készült egy másik változatra is számítás, aszerint a kivitelezés mintegy kilencvennégy milliárd forintot emésztett volna fel.

A cél persze – titkon – nem a mederduzzasztás, hanem az idegenforgalomra, a hajózásra, a vízvisszatartó- és vízkormányzási képesség növelésére pozitívan ható vízlépcső volt. E téma előhozása viszont még így is „meredek mutatványnak” bizonyult, s azonnal kiváltotta a fosszilis energiahordozók kitermelésében és értékesítésében, illetve az atomenergia hasznosításában érdekelt pénzügyi körök heves ellenszenvét.

A vízlépcső érdekében a 2010-es választási kampány idején is megmaradt a politikától független, helyi és térségi együttműködés. Vincze László, akkor már „hangsúlyozottan” fideszes országgyűlési képviselő, s Bedő Tamás, a szocialista vetélytársa közös ügyéről például – mindkettejüket előtérbe helyezve – írt még a Népszabadság című napilap is. Kiállt a csongrádi beruházás mellett Kováts Gábor, a Magyar Mérnöki Kamra elnöke, aki – már három és fél évvel ezelőtt – úgy vélekedett, hogy a Duna-Tisza köze elsivatagosodását meggátolni hivatott homokháti programnak alapvető feltétele a csongrádi duzzasztómű megépítése.

Az előre jelzett újabb vízhiányos időszak idén nyáron bekövetkezett, jórészt csak a törökbecsei duzzasztó működésének volt köszönhető, hogy Csongrádnál nem lehetett térdig érő vízben átgyalogolni a túlpartra. A hónapokig tartó aszály a Dél-Alföldön hatalmas mezőgazdasági károkat okozott, s az élelmiszeripari termékeket érintően máris erőteljes, fokozatos áremelkedésekkel kell számolni.

A csongrádi vízlépcsőt előkészítő beruházásokban 1978-tól építésvezetőként részt vevő Ördögh József nyugalmazott területi szakaszmérnökség-vezető a Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter számára készített szakmai összefoglalóban részletesen bemutatja, hogy a csongrádi vízlépcső a mezőgazdaság öntözővízzel való ellátása mellett a vízparti üdülés, a felszín alatti vízkészletek használatának részbeni kiváltása, s az iparfejlesztés vízigényeinek kielégítése terén egyaránt jelentős szerepet tölthet be.

A vízlépcső a mezőgazdaság, valamint az ahhoz kapcsolódó iparágak mellett turisztikai vonzerőt is jelentene. A duzzasztott folyószakaszon a nyári idegenforgalmi szezonban az eddigi öt-hat méteres vízszintingadozás egy-két méterre csökkenne, ezért a folyó partján a jelenleginél kedvezőbb lehetőség nyílna a vízparti üdülésre, a fürdésre, a sportolásra, vagy akár a horgászatra. Ezt szerencsésen egészíthetné ki a környék gazdag termálvízkincse, amely alapot adhat Csongrád és Szentes térsége folyamatosan kihasznált üdülőközponttá fejlesztéséhez.

A számítások szerint a vízlépcső közvetlenül mintegy nyolcvan személy számára állandó munkahelyet biztosíthatna. A tanulmány társadalmi hatásokat tárgyaló fejezete a régióban közvetve százötvenezer (!) új munkahellyel számol. A fellendülő ipari tevékenység mellett egy energiatermelésre kialakított vízlépcső ráadásul már önmagában is jelentős adófizető lenne.

A miniszternek átadott szakmai összefoglaló weboldalunkról ide kattintva teljes terjedelmében letölthető (további felhasználása, utóközlése engedélyköteles).

Az alábbi videofelvétel a tanulmány átadáskor készült. S bár a procedúra rögtönzöttsége miatt csak képfelvétel készítése volt a célunk, a miniszter egyes, jól hallható mondataiból, de főként a gesztusaiból kiderül, hogy Németh Lászlóné nem volt elutasító.

Hírportálunkon megjelenő információk bármilyen utánközlése kizárólag a website tulajdonosának írásbeli engedélyével lehetséges.